A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOREK József: A vadnai neolitikus sírlelet

A VADNAI NEOLITIKUS SlRLELET 19 umba került szórványanyag vonaldíszes jellegű és abba a körbe tartozik, amelyet »okker síroknak« neveznek. A kerámiatöredékeken lévő díszítés a Debrecen-környéki halmokban feltárt zsugorított csontvázak környezetében előkerült cserépanyaggal mutat teljes azonosságot.

15 9. Folyás-Szilmeg (Szabolcs-Szatmár m., polgári j.). B. Kutzián Ida 1950-ben Folyás-Szilmegen vonaldíszes kerámia körébe tartozó telepet tárt fel. A feltárás során öt melléklet nélküli zsugorított csontváz került napvilágra.

16 10. Tiszavasvári (Szabolcs-Szatmár m., tiszalöki j.). Kalicz Nándor, Makkay János és Csalog József 1953—56-ban 14 bükki művelődési körbe sorolható zsugorított csontvázat tárt fel.

17 11. Abaújdevecser (Borsod-Abaúj-Zemplén m., encsi j.). Közelebbi megjelölés nélkül özv. Elekes Antalné ajándékából őriz a miskolci múzeumi egy edényt (V. t. Ha, to). (Ltsz.: 53.100.1.) A bombaalakú kis edény hasán lévő rovátkolt borda két részre bontja a díszítést. A felső és alsó része négy zónára oszlik, egymást váltó spirális és hálómintás díszítéssel, egyenes vonalakkal keretezett mezőben. A perem alatt két mező között két-két átlyukasztás látható. Az ajándékozó bemondása szerint festék volt benne. M: 5,8 cm, Szá: 5 cm, Fá: 3,7 cm. Ép volta és fes-i tékkel teli tartalma feltételezi, hogy sír melléklete volt. A vadnai sírlelettel kapcsolatba hozható temetkezésekre vonatkozó adatok és leletanyag a bükki művelődési kör nagy területéről származnak, s egymástól eltérő anyagukkal tűnnek ki. Egészüket vizsgálva, egységesen nem köthetők a szakirodalomban szereplő kultúrákhoz — elsősorban a bükkihez — s ezért használom a bükki művelő-t dési kör nagyobb egységet jelentő megnevezést. A bükki művelődési körbe tartozó, biztosan temetkezést mutató leletek, a feltételezetten sírokból származó anyag, a környezetből következtetett melléklet nélküli sírok nem adnak lehetőséget a temetkezésekre vonatkozó megállapítások összegezésére, csupán adatok a temetkezések megjelenésére. A temetkezési mód minden esetben a zsugorítás, s abban mindenütt közös sajátság tapasztalható, hogy a halott eltemetése a telepen történt. Különálló temető eddig nem került elő. Ebben a neolitikus kultúrákkal (Körös, Tisza) tart egyezést. Az a kérdés, hogy a temetkezés a nagyobb telep akkor nem használt részében történt-e, vagy közvetlen a használatban lévő objektum közelében, a közölt adatok alapján nem dönthető el. Az előbbire utalnak a megyaszói sírok utólagos beásásai a telepibe, ez látszik valószínűnek az egyeki síroknál is. Valószínűsíti a telep elhagyott, illetőleg nem használt részébe való elkülönítési törekvést a Kőlyuk II. két csontváza, ahol barlang előtérszerű folyosóját használta fel temetkezési helyül. A vadnai sírlelet és telepanyag alkalmas arra, hogy a magyarországi neolitikum bükki kultúra köré csoportosuló alapkérdéseiből néhányat felvessünk és a megoldáshoz közelebb juttassuk. Az alapvető kérdés a neolitikus kultúrák származása és relatív kronológiája. Tompa a bükki kultúrát az addig ismert leletanyag alapján —• amely a borsod— derekegyházi telepanyag kivételével szórványanyag — stíluskritikai alapon három periódusra osztotta. A felosztás alapja az volt, hogy a bükki cserépanyag stílusban eltérő sajátságokat mutatott a bükki kultúra elterjedésének három különböző övezetében. A stíluszónákból levonás migrációs elmélet alapján a Tompa által Bükk III.-nak nevezett stílusperiódusból származtatta a tiszai kultúrát, s korban Dunántúlon az idő15. Pl. Ohat-Dunahalom D. M. E. 1927. 312.; Kandrahalom D. M. E. 1910. 25. 16. B. Kutzián I.: Die Ausgrataungen in Tiszapolgár-Basatanya. Conference Archeologique. Bp. 1955. 79. 17. Kalicz Nándor közlése, publikációját a telepanyaggal együtt Kalicz N. és Makkay János készíti el.