A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KALICZ Nándor: A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletei 1957-ben

168 KALICZ NÁNDOR körül. Az egyik sírban íjborító csontlemezeket és kilenc darab nyilhegyet találtunk, egy 'másik sírban' pedig 85 cm hosszú szablyát. Ezenkívül csupán néhány kés, tűzcsiholó, csat és áttört bronzveret került elő a sírokból. Szerencs Petrikovics László orvos küldött be későbronzkori és középkori cserepeket, melyeket, a Rákóczi út 61. számú ház környékén találtak. A leletek alapján későbronzkori és középkori településekre következtethetünk. Szuhakálló A község határában a Szeles-akna közelében külszíni bányamunkát kezdenek. Az előkészítő munka során különböző régészeti leletek kerültek elő. Ezekről Borbély Sándor hidrológus értesítette a Herman Ottó Múzeumot. A helyszíni szemle során megállapíthattuk, hogy a Sajó egykori medre mellett emelkedő enyhe földhát, a koravaskor idején rövid ideig tartó településül szolgált. Különböző edények töredékeit és állatcsontokat gyűjtöttünk össze. Misíkolc-Tapolca Kalló István telkén földegyengetés közben különböző korú leletek kerültek elő. Ezeket Kőfalussi Emil mérnök gyűjtötte össze és juttatta el a múzeumba. Vannak itt újkőkori (i. e. 30Ö0), koravaskori (i. e. 800) és a szarmatakor elejéről (i. u. 1 század) származó ún. dák cserepek. A leletek előkerüléséből településre következtethetünk mind a három korszakban. Tiszalúc Tóth István egyetemi hallgató jelentette, hogy a község határában a Dankadombon régi cserepek kerülnek elő. Október elején ásatás útján állapíthattuk meg, hogy a Dankadomb tulajdonképp a régi Tiszára támaszkodó, széles árokkal övezett, korabronzkori védett telep (i. e. 1800—1500). A többszáz évig tartó egyhelyben lakás következtében imintegy három méter vastag halom keletkezett egymás fölé épülő házak romjaiból és különféle hulladékaiból. A település nemcsak az árokkal körülvett részre szorítkozott, hanem az árok másik oldalára is, ez azonban védtelen volt. Igen sok kő- és csonteszköz került elő. Találtunk agyagból égetett kis állatszobrokat is. Ezek valószínűleg gyermekjátékok voltak, egyúttal azonban az állattenyésztés nagy szerepét is bizonyítják. A szobrocskák szarvasmarhát, juhot, sertést és kutyát ábrázolnak. A bronzot csupán egyetlen kis tű képviseli. Az ásatás szomszédságaiban megtaláltuk a korabronzkort megelőző péceli (badeni) műveltség települési nyomait is. Ezeket a korabronzkori telepesek szorították ki és ellenük kellett árokkal körülvett menedékhelyet létesíteniök. Az itt közölt beszámoló nem öleli fel a megye területén előkerült régészeti leletek összességét. Még mindig sok olyan hely van, ahol nem ismerik fel a föld felszíne alól előkerülő régi edények, vagy cserepek történelmi jelentőségét és ezeket megsemmisítik. A pedagógusokra vár a legnagyobb feladat, hogy a szülőföld történeti emlékei iránti szeretetet és megbecsülést már az iskolában elpalántálják a gyermekek lelkében. Remélhetőleg, az elkövetkező években a múzeum minden régészeti leletről tudomást szerez és ásatás útján minden lelőhelyet megmenthetünk az avatatlan pusztítástól. KALICZ NÁNDOR