A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KALICZ Nándor: A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletei 1957-ben

A Herman OTTÓ MÜZEUM ÁSATÁSAI ÉS LELETEI 1957-BEN Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén a nagyarányú földmunkák következtében 1957-ben is sok régészeti lelet látott napvilágot. Múzeumunkban néhány hónapig nem volt régész munkatárs, a gyarapodás azonban nagyobb volt, mint előző években. Ezt a leletmentő ásatások útján értük el. Jelentős leleteket mentettünk meg a pusztulástól, de egy-két helyen az összetorlódott bejelentések és anyagi nehézségek miatt el kellett halasztanunk az ásatást a jövő év elejére. Ennek a kis beszámolónak az az egyik célja, hogy megyénk lakossága évről-évre tájékoztatást nyerjen a Herman Ottó Múzeum régészeti munkásságáról. A másik cél az, hogy a régészet iránti érdeklődés fokozásával, az eddiginél sokkal többen figyeljenek fel egy-egy község határában felszínre kerülő régi edényekre, cserepekre és egyéb tárgyakra, látszódjanak ezek bár egész jelentéktelennek. A történetíráshoz különböző forrásokra van szükség. Történészeink írott forrásokkal dolgoznak, számtalan oklevélből, írott feljegyzésből állítják össze történetünket az ókortól napjainkig. Ez az idő azonban az emberiség egész történetében igen rövid szakasz. Hazánk területén írott feljegyzések mintegy 21000 év távlatáig nyúlnak vissza. Azon túl, sötét homályba tűnne az ember élete, ha nem segítene a régészet, ha a régészet nem rendelkezne szintén történeti forrásokkal. A mi forrásaink nem oklevelekben rejlenek, mégis az oklevelek, régi krónikák szerepét töltik be. Ezek az ásatások során megfigyelt jelenségek és régészeti leletek. Elolvassuk belőlük rég eltűnt népek kialakulását, fejlődését, pusztító háborúskodásokat, viharzó népvándorlásokat, az egyre feljebb emelkedő ember anyagi és szellemi tevékenységét, elolvassuk az ember ősi történetét. Minél több a lelet, miinél több az ásatás, annál pontosabban, világosabban tudjuk megrajzolni egy-egy vidék őstörténeti képét. Az elmúlt év ásatásai és leletei is közelebb vittek ehhez a célhoz. Alsóberecki . . Ballá József a Haraszti-dűlőben homokbányászás közben edényekre bukkant. Helyszíni szemle során megállapíthattuk, hogy a homokbánya területén bronzkorvégi urnatemetőt (i. e. 1000 körül) pusztítanak. Ezért november elején leletmentő ásatással igyekeztünk elejét venni a további pusztításnak. Az ásatás során 28 urnasírt tártunk fel. A halottégetés szokásának megfelelően az égett csontokat nagy, fekete urnákba rakták. Ezek száját rendszerint tállal borították le, vagy nagy edények törött alsó részével fedték be. Csaknem minden urna szájába, a hamvak fölé kis bögrét is betettek, de számos ilyet találtunk az urnák mellett is. Ezek a halott élelmének tartására szolgáltak. Az egyik urna és a borító tálak zöme bekarcolt díszítésű, s a karcolt díszt fehér mészbetét tölti ki. Az eddig feltárt urnasírok — egy kivételével — nem különkülön helyezkedtek el, hanem fészekszerűen. Egyik fészekben 14 urnát találtunk, öszszesen 35 edénnyel, szorosan összezsúfolva. Talán egy család tagjainak hamvait rakták egy-egy urnafészekbe. A temetkezések szegénységét mutatja, hogy csupán egyetlen bronz dísztűt találtunk egyik urnában. A feltárás 1958-ban folytatódik.