A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOMÁROMY József: Az első miskolci nyomda betűkészlete

AZ ELSŐ MISKOLCI NYOMDA BETŰKÉSZLETE 163 impresszum nélküli, de magyarnyelvű Jelentésében arról tudósít, hogy Herke József házánál kezdte meg működését a könyvnyomtató. A betűanyag azonos az impreszszummal ellátott nyomtatványaival, nem kétséges tehát, hogy Szigethy-nyomtatványról van szó. Most csak azt kell eldönteni, hogy Herke uram háza hol állott? Herke Józsefet 1816-tól mint városi inspektort ismerjük. Ö adta bérbe a házát Szigethynek a nyomda céljára. Ezt a házat Szigethy megvásárolta magának. Az első miskolci kataszteri térképhez készült Telek Könyv adata 1817-ben a Mészár-utca 2674. számú 55 négyszögöl ház tulajdonosaként N(obilis) Michael Szigeti-t tűnteti fel. Ez a ház a mai Tanácsház-tér 3. számú földszintes ház északi része.

5 Innen indult útjára a miskolci nyomdászat. Nyomtatógépéről ezideig semmi tudomásunk nincs, elpusztult, vagy elkallódott. Első nyomtatványain látszik a kezdetleges kézisajtó használata. Ez nem volt más, mint a századok óta használatban állt prés-szerű nyomtatószerkezet, amely az alája csúsztatott, befestékezett szedésre a kézzel ráhelyezett, gyengén benedvesített papírost megnyomta. Ezeken a nyomtatványokon a nyomás átütése — druckja — rendkívül erős, a betűk benyomódása sok helyen eléri az 1—2 tized millimétert.

6 Szigethy nyomtatványain a festékezés mindig egyenletes, mélytüzű, mutatja, hogy a kencefestéknek a kézi festékező labdákkal való felrakása gondosan és figyelmesen történt. Nyomtatványain még feltűnik, hogy az egymásra nyomott íveken a szedési tükör és lapszámozás mindig egymást födi — nyomdásznyelven: pontos a sorregisztere, s alig találunk nála elcsúszást. Az nem a nyomdász hibája, hogy az egyenlőtlenül kopott betűk nem állnak egyvonalban, nincs meg a betűsorok jusztírozása, s lefelé-felfelé való ingadozást adnak. Néhány nagybetűje (verzálisa) pedig arányban, vastagságban és rajzában is kiesik a betűk általános jellegéből. Ez a hiba általánosan jellemző a kisebb magyar nyomdák akkori nyomtatványaira. A hiba még a XVIII. századi magyarországi betűöntés technikai viszonyaiból és a betűellátás adottságaiból származik. Szigethy Nagyváradról hozta magával betűkészletét. Valószínűleg azt a készletet, amelyet Diószegen vásárolt Medgyesi özvegyétől 1804-ben, s amelyet még Nagyváradon további hét évig használt. Szövegbetűi — garmond és ciceró nagyságban— egyébként egész megjelenésükben elárulják, hogy még a XVIII. századból származnak. Ez a betűkészlet mediaeval-jellegű és már erősen elrontott képében egyes betűknél közel áll Fournier, egyeseknél pedig a Misztótfalusi Kis Miklós által öntött betűk rajzához. Ez utóbbi, erősen Janson-típusú betűrajz elsőként 1695-ben szerepel Páriz Pápai Ferenc: Pax corporis ... című, Kolozsváron kiadott munkájában. Ha egyszer fel lehet deríteni a rokonságot a Misztótfalusi Kis Miklós által készített matricákkal — amely a betűkép rajzának azonosságával máris szembetűnő —, mindenesetre figyelembe kell venni, hogy az ős-matricát egyes módosítások és avatatlan kezek a közben eltelt száz év alatt erősen befolyásolták és rontották. így elsősorban feltűnik (a ligatúrák természetes eltűnése mellett) az, hogy ez a Janson-típusú eredeti médiaevális még zárt, harmonikusan szoros betűösszeállást biztosított a szedésben. A későbbi mets^é-ek szedései viszont — valószínűleg a betűtörzs durvább öntési technikája miatt is — egymásközötti hézagaikkal ziláltabbak, tágabbak lettek. Ezek a betűk már nem biztosították azt az összhatást, amely Misztótfalusi Kis Miklós kiadványaiban művészi és emelkedett szépségűvé magasodott. De ezeknek a kis felkészültségű XVIII. századi betűöntők és metszőknek a működését nem is mérhetjük azzal az igénnyel, ahogy Misztótfalusi, vagy Fournier, vagy a Didot-k, meg később Bodoni vagy Walbaum művészi alkotásait nézzük. A magyar nyomdászat történetéből tudjuk, hogy mennyi ismeretlen XVIII. századi magyar 5. Leszih Andor is megállapítja, elsőként idézett munkájának 11. lapján, hogy az 1845-ös árvíznél a Pece megáradván »& habok a megyeháza kapujáig, a könyvnyomda melletti közön át jöttek« — ezek szerint a második miskolci nyomdász, Tóth Lajos nyomdája is azonos helyen volt. 6. A Clymer-féle emeltyűs, öntöttvas kézisajtók csak 1810-től kezdve kerülnek forgalomba. Több évnek kellett eltelnie, míg hazánkban, különösen vidéken, munkába állították őket.