A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)
LAJOS Árpád: Egy népdaltípus a mezőkövesdi matyóknál
EGY NÉPDALTIPUS A MEZŐKÖVESDI MATYÓKNÁL 147 Rubato. Romhány, Nógrád megye, Kodály Zoltán gyűjt. 1922. lcJ"r ff ilr r F.rrlJJL r rr r/u J,M •a pen- zemet, Ki-for di • tom 3 se- bemet, KI- ror- ŰI-főm 3 zse bé- met" Tempó giusto. Múz. f. o. 1633. Rafajnaújfalu, Bereg m. 1912. B. A mezőkövesdi két testvérdallamot egynek véve, négy dallamtípus szólalt meg. Mind a négy beletartozik a népzene keleti ősrétegébe, s mari, csuvas, kalmük és mongol rokonaikkal együtt (vö. »A magyar népzene« 12. old. lent és 71. old. fent) többezer éves múltjuk van. A matyó típust nem tudom származtatni a fenti északmagyarországi példák egyikéből sem. A nyitrai dallammal kvint váltásban egy hang híján egyenértékű, de dallamfrazeológiájában érezhetően eltér. A nógrádi és beregi példa első hangsorával (s részben a másodikkal is) mutat egyezést, de nagy különbség az, hogy kvintváltása tökéletesebb, tehát eredetibb. Már a fenti példák is azt bizonyítják, hogy egy keletről hozott ősi, kétütemű nyolcas, la-pentaton íhaingsorú, 7 (5) t>3 kádencia-rendszerű kvintváltó dallamrokcmság Magyarországon több ágban elterjedt, s ezek egyike a Mezőkövesden talált, sajátosan eltérő dallamtípus. Ennek finom, sajátos eltérése a nyitrai, nógrádi, beregi rokonoktól helyi zeneízlésre vall. Végtére is nem dalolnak egyformán az ország egész területén. Frazeológiájában és egész felépítésében Borsodban egyedül áll. Leginkább az ' lepett meg, hogy a imatyóság két másik területén, Szentistvánon és Tardon kvintváltó változatait nem ismerik, pedig gyűjtés közben igen gyakran eldalolgattam a szentistvániaknak és tardiaknak, hátha emlékeznek rá. Változat kikutatása itt és Borsod egyéb helyein eddig nem sikerült. Találtam dallamokat, melyeknek közük van a mezőkövesdihez. Csakhogy ezek nem mutatnak kvintváltást. Egy alföldi, hortobágyi dallamban találtam még meg a dallamvezetésre nézve legközelebbi rokonát. Ecsedi—Bodnár hortobágyi gyűjtésében ez a pásztordal ragadta meg figyelmemet: Kádenciái egyeznek a mezőkövesdiével, csak a harmadik és negyedik dallamsor feloldja a kvintváltást. A második dallamsorban hangeltérés is van. A bemutatott dallam ismerős a Hajdúságban, Szolnok környékén, s a kezdő sorral általában sok alföldi népdalban találkozunk. Egy jellemző békési példát találhatunk erre: »A magyar népzene« példatárában is (116. sz.). Az, hogy a kezdő sorok azonossága, vagy nagy hasonlósága nemcsak Nógrádban és Beregben, hanem kimutathatólag az alföldi magyarság dalvilágában is megvan a mezőkövesdiével, magábanvéve még nem sokat mond. A la-la-la-la-la-ti-la-so dallammag a magyar népzenében széltében- hosszában elterjedt. Hanem az a jelenség, hogy a mezőkövesdi dallam első három sora kisebb-nagyobb eltérésekkel visszacsen10*
