A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

LESZIH Andor: A szalonnai templom XIII. századbeli falfestménye

ADATKÖZLÉSEK A SZALONNAI TEMPLOM XIII. SZÁZADBELI FALFESTMÉNYE A Borsod megye északi részén levő Szalonna község református templomában az 1922. évben történt renováláskor olyan középkori falfestmény került a fedő mészréteg alul napfényre, mely egyike az ország legrégibb falfestményeinek, s műtörténeti szempontból is figyelemre méltó emlék. Az antióchiai (ázsiai) Margit tiszteletére emelt templom Myskovszky Viktor megállapítása szerint

J a XII. század végén, vagy a XIII. század elején épülhetett, eredetileg köralakú kápolna volt, kis apszissal (szentély), s mikor ez a fejlődő község részére már nem volt elég, egy négyzetalakú toldást, a templomhajót építették hozzá, így kettes apszisa lett. Az egész templom három korszakból származó falfestményei közül az antióchiai Margit legendáját ábrázoló XIII. századbeli falfestményt ismertetjük itt, megjegyezván, hogy a többi festményt, — a régi apszisban megmaradt XII. századbeli consecrationális (felszentelési) keresztet, a szentély előtti mennyezet diadalívén levő, s két XV. századbeli festő művét, mely hat prófétát, s az Agnus Deit (Isten bárányát) ábrázolja —, egy másik falon a két festő nevét, s az évszámot (1428) mutató, igen hiányos állapotban megmaradt kis festett táblát, az északi oldalon lovas alakok nyomait sejtető képtöredéket, talán a középkori templomokban több helyen előforduló Szent László magyar király tetteit ábrázoló kép kis maradványát, a templom egész leírását, s az antióchiai Margit legendaképet dr. Szabó Ferenc miskolci festőművész, rajztanár, szakszerű és részletes tanulmányai alapján írt »Borsod megye árpádkori templomai^

2 című munkájában ismertette. A templom mai szentélyének déli falán levő 330 cm hosszú és 105 cm magas, s a Margit-legendát ábrázoló falfestmény színes festésű, törtvonalas díszű kerettel volt határolva, amelynek egy kis részlete a kép felső jobb részén maradt meg. Amint a kép napfényre kerültekor közzétett ismertetésemben

3 jeleztem, a legenda hat részre tagoltan mondja el az eseményeket. Az első annyira rongált, hiányos, hogy csak egykét hosszú ruha kis része vehető ki rajta. A második azt a jelenetet szemlélteti, mikor Margit, aki egy antióchiai pap leánya volt, a legenda szerint a mezőn libákat terelgetett, s ott látta meg őt először Olybrius, Aurelianus római császár pisidiai helytartója, s feleségül akarta venni, kikötvén azt, hogy Margit térjen vissza a római hitre, de Margit erre nem volt hajlandó. A festő ezt úgy mondja el, hogy Margit az őt kísértő sátánnak fejére lép, s így uralkodik felette. A harmadik képen Margitot egy rövid ruhás férfi, nyilván a hatóság embere, a negyedik képen trónon ülő helytartó, Olybrius elé vezeti. Margit akkor is a kísértés felett áll, alatta egy vadállatfejű, madártestű, kígyófarkú szörny állatalak. Ez a sátánábrázolás többször előfordul középkori képeken, még a pénzeken is 1235—1301 közti időben.

4 A negyedik rész közepén a helytartó, trónján ülve, Margit felé int. Az ötödik részben a derékig levetkőztetett Margitot, akinek a haja két lebontott ágban csüng lefelé, két rövid nadrágos férfi, Olybrius emberei, megvesszőzik. A hatodik rész falterülete már nem volt elég arra a festőnek, hogy a legenda befejező részét tagolva mondja el, mindent összezsú1. Arch. Értesítő, 1901 évf. 2. Szabó Ferenc: Borsodmegye árpádkori templomai. 1936. 28—14. lap, 10 képpel. 3. Leszih Andor: Magyarság. 1922. aug. 10, Bartus Ödön négy rajzával. 4. R é t h y: CNH. I. kötet 336, 341, 384. sz.