Gyuricza Anna: Reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról (Borsodi Kismonográfiák 37. Miskolc, 1992)

A pácini kályha A pácini kályhát alkotó csempék összeválogatása már nehezebb feladat volt, hiszen itt egy lebontott kályha kidobott darabjairól volt szó (169-171. rajz). Tehát a lelőkörülmcnyek nem utaltak a nyilvánvaló összetartozásra, annak ellenére, hogy mindhárom típus töredékei egy helyről, a kastély bejárata előtti larkasvcremből kerültek elő. A mázazás, az alapanyag egyezőségén túl a csempék hosszméretei is megegyeztek. A kályha felső részéhez tartozó zárópárkányokat, mivel ilyen nem került elő az anyagban, a restaurátor tervezte leegyszerűsített formában. A kályha alakját a csempék hátlapjának dőlésszöge és az ebből adódó szerkesztési arányok határozták meg. A sárospataki kályhák A sárospataki egyes számú kályha minden darabjának összetartozása és egymással való csatlakozása hitelesen igazolható (289-295. rajz). A sok kis töredékből majdnem hiánytalanul megszerkeszthető minden elem. Mivel a minta jellegéből adódik, hogy nincs variálási lehetőség, így a négy kályha közül ez tűnik a leghitelesebbnek. Az egyetlen bizonytalan pont a felső áttört párta alatti rész volt, mely a besztercebányai hasonló kályha analógiájára készült, de a sárospatakon talált hasonló töredék alapján. A sárospataki második kályha rekonstrukciója teljes egészében eredeti darabok felhasználásával készült (300., 301. rajz). A feles méretű csempe mintájából olyan kis töredék maradt meg, hogy abból nem lehetett volna az egész csempét újra alkotni. Viszont a szerencsi anyagban a nagy téglalap alakú csempe töredékei mellett előkerült a feles méretű csempe töredéke, mely olyannyira kiegészíti a sárospatakit, hogy megállapítható volt az azonos nyomóminta használata (267. rajz). A kályhák rekonstruálásánál bizonytalan pont volt a magasságuk. Itt a kiállító tér belmagasságát vette figyelembe a szerkesztésnél a restaurátor , illetve a grazi dóm sekrestyéjében álló XVTI. századi kályha arányai szolgáltak még iránymutatásul. 36