Gyuricza Anna: Reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról (Borsodi Kismonográfiák 37. Miskolc, 1992)

raktárnak használják a várat, így egy, a korban a legdivatosabb, magas színvonalú habán kályha felállítása, melyet esetleg a szokásosnál messzebbről kellett ideszállítani, ellentmond egy pusztulofelben lévő vár szükségleteinek. A két tipikus habán minta elterjedésének és alkalmazásának időbeli és térbeli mértékét jelen pillanatban nem lehet megállapítani. Az tény, hogy a vizsgált területen valamilyen változatban mindenütt előfordul. Annak megállapításához, hogy e tág határok között, mely a XVI. század második felétől a XVII. század végéig terjed, mikor, hol, és mely műhelyek gyártottak ilyen csempéket, az kellene, hogy nagyobb számban álljanak rendelkezésre morvaországi és szlovákiai ásatások teljesebb anyagközlései. Szerencsen előkerüllek sárga-fehérkékkel színezett négyzetes és oromcsempe töredékei (249-250. rajz), melyek nem tiszta ónmázas, hanem vegyesmázas technikával készültek. A csempék vizsgálata alapján megállapítható, hogy kék színt adó fémoxidot kevertek az engobba, és ezzel vonták be a csempét. Erre festették rá a fehér és sárga színű mintát ónmázzal. Az egész csempe felületét ezután ólommázzal öntötték le. Ez az eljárás tökéletesen megfelel annak a meghatározásnak, ahogy Katona Imre az erdélyi kék kerámia gyártását leírja. A feltehetően egy kályhához tartozó töredékek azonos helyről, azonos rétegből kerültek elő. A leleteket kiásó régész a réteg keletkezését egy 1644-es pusztulással hozza kapcsolatba. Tehát a kályhát még a sárospataki habán telepítés előtt használták Szerencsen. Akkor viszont lehetséges, hogy ez is alvinci termék az 1620-1643 közötti időből, annak ellenérc, hogy Barkó várából közöltek a négyzetes csempével megegyező, de mázatlan darabot, melyet a XVI. századra kelteztek. Szerencs 1635-ös inventáriumában szerepel egy „kívül fűtő tarka mázas kemence", mely az 1643-as inventárium szerint már nem állt a helyén. Pácinban előkerültek márványozott technikával készült csempék. A hozzájuk kapcsolódó ónmázas minták alapján négy változatot lehetett elkülöníteni (186-189. rajz). E/en kívül a 188. és 189. rajz azonos mintájából készült négyzetes csempe is tartozott a kályhához. Kékeden hasonló, de csekély mennyiségű töredék került elő (231-240. rajz). Ezek feltehetően egy kályha összes alkotó elemet képviselik, de olyan töredékesen, hogy abból nem lehet rekonstruálni a kályhát. Kivételt képez a 234. számú töredék, mely a pácini cgyszarvús párkánycsempe 30