Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

az akol. Az építmény meglehetősen viharvert. Nem lehet tehát azt feltételezni, hogy az 1920-as évek táján új képződmény lett volna. Ez a pásztorépítmény — jóllehet csupán „egy adat", ezen, a zártsága miatt sokáig „rezervátum"-jellegű területen — sugallja azt, mintha az akol épületének alaptípusát nem a fennálló falu akiokban kellene keresnünk. 43. kép. Akol. Nagyrozvágy, 1929 táján. Gönyey S. felv. A fentiekben leírt enyhely tehát nem hodály. A pásztorépítményeknek ezt a típusát az akloktól eltérőnek ismeri a kutatás, s úgy tartja számon, hogy a típus hodály terminussal jelölve elsősorban a juhtartás építménye.

139 A hodály azonban enyhelye volt a szarvasmarhacsapatoknak is,

140 s Bencsik J. az építmény formájának tisztázása nélkül Polgárról azt is megjegyzi, hogy a hodályt az 1900-as évek elejétől készítették rendszeresen a gulyák számára.

141 Bodrogközi pásztor adatközlőim egyöntetűen állították azt, hogy a szarvasmarhatartás vonatkozásában az akol és a hodály ugyanaz. A hodály csupán újabban használt szó az ősi pásztorépítményre. Ez esetben tehát egyszerű névátvitelről lehet szó, melynek során a juhpásztorkodás szókincsébe tartozó és a románból átvett hodály szavunk átterjedt a bodrogközi szarvasmarhatartás akolszerű építményeinek megjelölésére.

142 Az akol és a karám — más építményekkel együtt szállás — területén, valamint az állatok déli pihenőhelyéül szolgáló déllőn mindenütt állt 108