Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

irányba igazítsák. 7-10 nap alatt aztán megszokta a csorda a hajnali kihajtás és az esti hazatérés rendjét, s nem kívánt koncentrált segítséget. Hasonlóképpen sok segítséggel történt a falvak növendékgulyáinak (szűzgulyáinak), gulyáinak és ökörgulyáinak a kiverése. A legelőn lévő szállásra, kivitt állatokkal hamarosan egyedül maradt a gulyás bojtárjával vagy bojtárjaival, akiket erre az alkalomra (és még néhány napra) kiegészített családja, rokonsága vagy szomszédsága néhány ügyes és erős tagjával. Karcsán 1920-40 között a Legeltetési Bizottság adott segítséget a pásztor mellé. A legelösgazdák 2-4-esével naponként váltva segítettek, sorban haladva a falu utcáin. 5-8 nappal és éjszaka, amíg az állatok össze nem szoktak, 6-10 ember vigyázta a gulyát (23. kép). A szabad vackon heverő gulyát éjszaka állandóan körbe-körbe járták, nehogy elszökjön egy is a marhák közül. A rokonok-szomszédok segítségadását aztán bőséges vendéglátással viszonozták. Az uradalmi nyájakkal természetesen nem volt ilyen nehéz dolga a pásztornak. A télen is együtt tartott állatcsapatot néhány majorsági cseléd segített az új legelőterületre telepíteni, ahol azután 1-2 nap alatt megtalálták új nyugvóhelyüket a gulyabeli marhák. 23. kép. Késve gulyára vitt állatok. Tiszakarád, 1970. 91