Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

ELŐSZÓ Közel húsz évig íróasztalfiókban tartott dolgozatot tart kezében a tisztelt olvasó. A késedelmes megjelenés okait ugyan sorolhatnám, de alapvető közülük csak egy volt. Lelki szemeim előtt már az 1960-as évek eleje óta — amikortól kezdve néprajzi tepermunkámat elkezdtem — az a cél lebegett, hogy megörökítsem a Bodrogköz parasztságának egyszerre rejtelmes és racionális nagyállattartását (szarvasmarha- és lótenyésztését). Igényeim szerint feladatomat akkor oldottam volna meg, ha a táj állattartásának külterjes és ház körüli módját egyaránt leírtam volna. Adatgyűjtésem ennek megfelelő témaköröket ölelt fel. Az idő hiánya azonban huzamosan meggátolt abban, hogy írásomat terveim szerint befejezzem. A táj iránti vonzódásom kialakulásában meghatározó volt a bodrogközi Kenézlő, ahol gyermekkorom egy részét töltöttem, a sárospataki „alma mater" és a Református Kollégium gyűjteményei, ahol tanulmányaim során a nép élete iránti történeti érdeklődésem felébredt. Külön hálával gondolok bodrogközi diáktársaimra, akiktől néprajzi gyűjtőmunkám során sok személyes támogatást kaptam. Egyetemi hallgatóként, majd a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársaként részben a családias hangulatú bodrogközi kisvasúttal (az azóta már sajnálatosan megszüntetett vicinálissal), részben szolgálati motorral jártam be a Tisza és a Bodrog közének keskeny nyomtávú vas-, makadám- és földútjait. A sors kegye kiemelkedő tudású pásztoremberekkel ismertetett meg. Közülük mindenekelőtt a tiszakarádi Szegedi Mihály és Szegedi József, valamint a karcsai Kacsik András emlékét szeretném idézm. Nehéz lenne eldönteni, hogy barátságuk, kedvességük és segítőkészségük volte nagyobb, vagy a büszke, legelőn kinn háló számadó gulyásként, idős korban a faluba naponta hazajáró csordásként az őrzött állatok gondozásáról megszerzett tudásuk. Tudományuk egyaránt felölelte az élet racionális és irracionális elemeinek ismeretét. E kötet kéziratának készítése, 1974 Ősze és 1975 tavasza óta természetesen több írás jelent meg a Bodrogközről. Közülük mindenekelőtt Balassa Iván könyvét kell kiemelnem, aki „Lápok, falvak, emberek" 5