Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

Tiszakarád, Zemplénagárd)

133 kaszálták le, majd augusztus végén, szeptember elején a sarjút (általános elnevezés). Előfordult azonban szárazabb esztendőben, hogy a sarjút már nem érdemes lekaszálni, s az állatokat már augusztusban a rétre bocsátották.

134 Az újabb szálas takarmányok közül a lucernát négyszer kaszálták, a lóherét egyszer, s itt a második kaszálást megszárították, kicsépelték, s ez lett a következő évi vetőmag. Zemplénagárdon azt tartották, hogy „esős április füves május"-t -jó rétet hoz.

135 A Bodrogközben a szénakaszálással megvárták a Medárd napot (június 8.), s az aznapi időjóslás értelmében kezdtek a munkához.

136 Kaszálás előtt természetesen a rét füvét is megvizsgálták. Ha sárga volt, s hullott már a fűnek magja, lehetett kaszálni.

137 A kaszáló réteknek lehetőség szerint a gazdák egyszerre fogtak neki. A rokonok kalákába, segítettek egymásnak Tiszakarádon kaszálni. Korábban, a feudális robotkötelezettségek teljesítését is egyszerre rendelte el a földesúr. A nagy területű földesúri rétek (pl. a sárospataki uradalom 300 és 100 emberes rétjei)

138 robot-kaszálása mellett előfordult (18. századi sárospataki, vajdácskái adat szerint) a rétek harmadába-részibe kaszálása is.

139 Sok helyütt, mint pl. Tiszakarádon a 19. század közepétől a szegényebbek, a nagygazdáknál vállaltak részes kaszálást. Az anyaszénát egyezség szerint harmadába-ötödébe kaszálták, a sarjút feléért. A részes kaszálás gyakorlata 1959-ben szűnt meg. A réti munkák végzésénél a jobbágyok robotkaszálása idején, vagy „... mikor még az uraságnak jártak részibe kaszálni, hát nem ugy vót, mint most, hogy csak egy napig kaszáltak, oszt éccakára mindig hazajártak, hanem elmentek hétfőn és hazajöttek szombaton, oszt kinn aludtak a kaszálón... haton kerültek egy csapatba".

140 Újabban természetesen hazajártak a rétről éjszaka, s otthonról főtt ebédet vittek a kaszásoknak. A szénakészítés hagyományos menete szerint lucernából, lóheréből 1,20 m, a fűből 1 ölnyi széles rendet vág a kaszás.

141 A keskeny rétet hosszában, a széleset keresztben kaszálták. Bakó F. Györgytarlóról írta azt, hogy ott egy 90 holdas (Körtvélyes nevű) rétet körben kaszáltak. A cselédek és napszámosok először a kaszáló szélén mentek körül, s úgy haladtak egyre beljebb.

142 „A bodrogközi gazda lekaszálja a füvet és otthagyja a rendeken 1-2 hétig — panaszkodott 1901-ben Kussinszky A. — azután megfordítja a rendeket, mely állapotban néhány nap elmúlik, míg betakarítja."

143 Zalkodon nem is forgatták meg a rendet, ha meleg volt, s a lekaszált fű nem ázott meg. Jó termés esetén a fű szépen megbarnult, magas tápértékű maradt, s erre vonatkozott a vajdácskái mondás: „Barna széna, kövér 57