Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

gyújtogatni". Sennyey László emberei „...tele torokkal kiáltották, hogy az Kolongyában rakatott szénát az ecaka meg gyujtyák és az szél fogja hordani az hamvát... De Udvarbíró Barci Ur erősen vigyáztatott, hogy fel ne gyujcsák azt".

112 1770-ben még folyt a per, mert a Sennyeyek három részre osztott rétjeiről Sennyey Imre egyedül elhordatta az összes szénát. Az akkori tanúvallomások szerint az „1753-ik Esztendőben a karosi Ritka nevezetű rétrül az egész harmad szénát... Sennyey Imre Ur eő Nagysága elhordatta,... de azon rét karosi Nagy rétnek neveztetik és az Ritka rétnek csak kis darabja vala hozza ragasztva, azért mondják Ritka rétnek". A szénahordásról a tanúk azt vallották, hogy „igaz, hogy B. Sennyey László Ispanya is rakot jegyet az boglyákban, ... de azzal hogy Jegyeket dugdosot az bogjában a Tanú semmit nem gondolt, hanem az Jobbagyoknak kikís hét szekerei voltak, meg parancsolván az maga által megjegyzett bogjaknak el hordásat, mind el hordták,... szám szerint tizenegyen voltak. Csigás Kocsis lévén a Tanú maga is jelen volt a' dentralis széna hordásban, ... a szénát pedig Karos nevű helységben Mlgos Groff Embere Guje néni Emberének vitték Csűrbe, azután amint hallotta el is attak (ötvenöt forintokon). Sokan voltak (a hordásnál) tugya és hogy cir. felesen hordták el, neveket nem tugya, Urdolgások lévén, hanem hogy minden szekér mellett két ember volt."

113 1769-ben a vajdácskái jobbágyoknak a sárospataki jezsuitákkal támadt nézeteltérésük széna ügyben. Az „Esztendő Junius havának 25-dik napja táján Vajdácskái gazdák a' Tisztelendő Pataki Pater Jesoviták Csonkás nevű Réttyekk felső végiben lévő Erdőben hajtották az ökör csordájokat, és ottan a füvet erőszakosan hatalommal étették, legeltették, s le gázoltatták... marhájok által." A pataki papok ugyanis a jobbágyoknak az erdőt harmadában kaszálni engedték, de ha valaki híradás nélkül lekaszálta, a szénáját a papok elvették.

114 1806-ban a dobraiak panaszkodtak, hogy mivel legelőjüket a földesúr elvette, marháikkal „a kevésből áló Kaszálónkat étettük..., de ugy is ól' keserves panasz, amit nyárba megétettünk, Télbe siralommal tekintettünk utána, mert mivel tartsunk ki tsak két darab marhát is. Egy szóval annyira voltunk, egy két Tehenféle marhát alig tuttunk ide haza szorongatni."

115 Nagy és Kiskövesd jobbágyai is azt sérelmezték 1827-ben, hogy „pénzért béreltünk Nyári legelőt és Téli takarmányt, tsak a' Gazdasághoz meg kívántató Marhák tartására is".

116 Egy rét-határrész miatt 1824-ben Vajdácska és Luka perelt egymással. A per során Rajna Mihály alsóberecki lakos vallotta, hogy „... Magyar János lukai lakos a Lukai Méltóságos Báró Vetsey Pál O Nagysága Ispányának parancsolattyábul Magyar András Vajdatski lakosnak 4, Szilágyi Ferencz szinte Vajdi lakosnak pedig egy Boglya 53