Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

megh tart kaszálni száz embernek, ezt magok kaszallyak, takarjak az mint rea érkezhetnek."

104 I. Rákóczi György 1643-ban a pataki várhoz tartozó Balsa puszta telekre hajdúkat telepített le, s meghatározta, hogy a hajdúk és a jobbágyok között a határ egyaránt „nyilai fel osztassek, azon telekk mind zanto földe s mind Kaszáló Rethe... Ha valamely esztendőben a szárazság miatt Balsai határon az fü szűkön termene, a vagy nem is kaszaihatnak, olyankor Patachi Praefectusunk által requiraltatvan tőlünk felőle, adassék egy darab kaszáló nekik, az Told alatt, de nem ugy, hogy örök legyen Balsahoz, mert az Patachi földet Balsai határra nem tehetjük."

105 Ugyanez a Told erdő alja hosszú pereskedésnek volt a tárgya a 18. század végén. 1784-ben „A Tód Allyát Antalffy vencsellei számtartó felosztotta a vencsellei lakosok között, de annak előtte azon szugokat se Patakiak, se pedig a ventselleiek nem bírták se nem kaszálták, ki vévén Kőrössy Mihályt, ventsellei Lakost, aki némellykor hol két, hol három boglya szénát kaszált a Keskenybe". Egy másik tanú szerint „a Vencsellői lakosok a midőn az Ar Vizek miat lehetett, kaszálták és boglyájok volt".

106 Az Ördög laposon termett szénát Vencsellőre és Kenézlőre hordták be „az utaknak veszedelme miatt". A széna boglyákban és kazlakban volt.

107 Egy újabb tanú 1785-ben azt vallotta, hogy a Told alját a vencsellői számtartó az urbárium évében osztotta fel. Előtte rövid esztendőkkel „a Vencselleiek kaszálták az egész Tód allyán lévő Réteket, hanem a Marhájok mind a Patakiaknak, mind a Kenyezleieknek, mind a Szabolcsi Uraknak ottan gyakran legeltek".

108 Mint az egy korábbi adatunkból is kitűnik, a Told erdő alját a sárospatakiak birtokolták, de adtak kaszáló rétet a vencsellőieknek, sőt az ardóiáknak is. 1773-ban egy per kapcsán mondták el, hogy a patakiaknak a Bodrogközben nagy rétségeik voltak, de abból engedtek kaszálni az ardóiaknak is, mint jó szomszédoknak. Az ardóiak viszont „fa hordással segítették Pataki Uramiékat".

109 1700-ban a Sennyeyek mondták ki, hogy „Ugy az Perbenyiki Sennyei Pongrácz rettyeit is a' mikor vagy magok kaszálni akarják, vagy másoknak ki adgyak hasonlóképpen két felé osztassanak minden esztendőben azoknak magok között való fel osztásáig".

110 Az 1714-es osztozkodás alkalmával azután felsorolják a család összes rétbirtokait.

111

1768-ban a Sennyeyek között még mindig viták tárgyát képezték a rétek. Sennyey Imre perbenyiki jobbágyának ökrét elhajtották, szekerét pedig széthányták Sennyey László ugyancsak perbenyiki emberei, mert az előbbi, földesura parancsára egy vitás rétről szénát szállított. A szénát többen is hordták volna, de Sennyey László perbenyiki embere, Filep János protestált, „... és azon közben szekerekre fel rakott szénát is fel akarták 52