Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

2. kép. Szállások Riese határában a 18. század végén Sárospatak 1631-es urbáriumában összesen hét pásztor szerepel, közöttük kettő (egy 1/2 és egy 1/4 telkes) a kispataki Tót-szeren lakott.

49 Az 1648-as urbárium szerint ugyanott a Tót-szeren egy 1/2 telkes „Czorda paztor" lakott.

50 A Sennyey család 1714-es osztozkodásakor a „Tärkányhoz tartozandó jobbágyok és puszták" összeírásakor a dámóci (20) jobbágy között szerepel Csorba Demkó, akinek egész telke volt, s „maga Nagy Tárkányban Csordapásztor". Az összeírásban TSrkány, Agárd, Leányvár, Bély, Láca, Perbenyik, Dámóc, Dobra, Kis Cigánd, Nagy Cigánd adatai szerepelnek, de „Csordapásztort" csak Dámócról említ a feljegyzés, s emellett Kis Cigándról az „egész hellyes" (azaz telkes) István cigányvajdát, aki „Disznó hajtó".

31 A sárospataki városi protokollumban 1730-tól található pásztorokkal kötött szerződés; ekkor (1730. április 6-án) a „Város Csordássának állottak be: Kotsis Laszlo és Krutsai András".

52

1743-ban (március 26-án) a város csordásául Totth Lászlót esketik fel,

53

1761-ben (április 26-án) Csikós Jánost gulyásnak,

54

1781. január 21-én pedig Arvai Mihályt „ökör Pásztornak" fogadták fel.

55 Egy peres ügy 1769-ben vajdácskái csordást említi,

56 egy másik pedig 1795ben a kiskövesdi csordást.

57

1796-ból az akkor még szabolcsi Kenézlő, Viss és Zalkod pásztorairól van tudomásunk.

58 46