Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

3.300,- Ft körül volt. Egyik okaként az állattenyésztés jelentős visszaesését kell megneveznünk. Ez az érték jóval elmaradt a 4.500,- Ft körüli országos átlagtól, s messze elmaradt az ország belterjesen gazdálkodó területein elért 5-6.000,- Ft feletti kh-kénti halmozott termelési értéktől. Ez a 3.300,- Ft-os bodrogközi átlag jelzi elsősorban a terület növénytermesztésének külterjes voltát, amely sejteni engedi a vidék mezőgazdálkodásának korábbi színvonalát is. A termelési érték különbözőségei a Bodrogközön belül is kimutathatók. A magasabb kategóriába tartozó községeknél (Tiszacsermely, Kisrozvágy, Lácacséke, Cigánd, Zemplénagárd) a sertéstenyésztés, s mellette a szarvasmarhatenyésztés, zöldség- gyümölcstermesztés növelte meg a termelési értéket. Több településen adták a termelési érték 20, vagy ennél több százalékát az állattenyésztés ágazatai, különösen a szarvasmarhatenyésztés. Az alacsonyabb kategóriába tartozó községeknél (Sárospatak, Viss, Zalkod, Pacin, Karos) a vegyes jellegű termelés miatt egyik intenzív ágazat sem tudta biztosítani a magasabb termelési értéket. Ezek értelmében a Bodrogközben három fő termelési típus különböztethető meg. 1. Sertéstenyésztő típus: a sertéstenyésztés aránya 25 % felett van, a szemestakarmány termesztéssel együttes aránya 45 % feletti. 2. Szarvasmarhatenyésztő típus: a szarvas marhatenyésztés 20 % felett részesedik a termelési értékből. 3. Vegyes típus: a szarvasmarha-, a sertéstenyésztés, a kenyérgabonaés szemestakarmány-termesztés külön-külön 15-20 % között részesedik a termelési értékből.

107 Mindezekből megállapítható, hogy a Bodrogköz népének gazdálkodásában a legutóbbi időkig a termelési értékek képzésében az állattartás és tenyésztés domináns szerepet vitt. Munkámban az állattartás témaköréből a szarvasmarha extenzív tartását vesszük vizsgálat alá. 20