Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

85. kép. Szegedi Mihály gulyás, majd csordás. Tiszakarád, 1970. A nyájak felelős pásztora a számadó volt (86-88. kép). Mindig az állatlétszám döntötte azt el, hogy egy vagy két bojtárt szükséges-e a csapathoz fogadnia. Kétszázon felüli gulya esetén a számadó általában fogadott számadó bojtári* vagy legénybojtárt. A nagy nyájnál foglalkoztatott második bojtárt rivó bojtárnak nevezték. Számadóvá akkor lehetett a legénybojtár, ha katonaidejét letöltötte és megnősült. A kényszerítő körülmények persze kivételeket is szültek, hiszen 1914-től (az első világháború idején) számadó volt a pataki Windischgrätz uradalomban apja helyét átvevő 12 éves Szegedi Mihály/ Tudunk emellett több hasonló bodrogközi esetet. Számadó bojtár a 14 és 20 éves kor közötti legény lehetett. 14 éves koráig pedig rivó bojtárként ismerkedett a gyermek a legeltető állattartás fortélyaival. Semjénből és Tiszakarádról ismerünk olyan adatokat, hogy az 1920-40 közötti években a falu három kinnháló állatcsapatát: a gulyát, a szűzgulyát és a ménest egy számadó vállalta fel. A három nyáj egymáshoz közeli legelőkön járt, s mindegyik élén legény bojtárként a számadó egy-egy fia állt. 170