Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

lennie, hogy a vedret teljesen megmentve kevés híjján önmaga is képes legyen a víz felhúzására. A gém kút felőli végéhez láncon csatlakozott a fenyőből vagy jegenyefából faragott kútostor, az ostorhoz pedig fa toldással, ún. dézsatengellyel, ritkábban lakattal erősítették az abroncsos fa dézsát vagy vedrei (67-68. kép). A kúttól keskeny és rövid csatorna (69. kép)

199 vezet a vallóhoz. A csatorna egyik oldalán a kutat körülvevő rúd kerítés csatornafájÁn vagy a káván nyugszik, másik vége a vályúhoz támaszkodik. A vallót általában hatalmas, 8-10 m-es tölgyfarönkből készítették, ötven éve azonban bádogvállót és betonvállót is használnak a bodrogközi pásztorok. 66. kép. Kút, talpalófával. Semjén, 1970. 136