Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

53. kép. Kongó felcsatolás. Tiszakarád, 1970. számú és az elveszettekhez hasonló szarvasmarhákat. Messziről körüljárta az állatcsapatot, olyan helyet keresett, ahonnan a széljárás a gulyára vitte a pipájából felszálló füstöt. A pipába a dohány mellé kecskeszakállt, szutykos kalapzsírt vagy őszi nyúl vérben ázott, megszárított s apróra vágott lábát tömte.

178 A bűzre azután felcsapta a fejét a gulyabeli marha és szerteszét futott. A kóborló kisebb állatcsoportokból könnyű volt néhányat lopva elhajtani. A lopott teheneket, ökröket, tinókat igyekeztek felismerhetetlenné tenni, ill. a hiányzó állatokhoz hasonlatossá formálni. Jegyeiket — ha lehetett — megsemmisítették, s késsel bemetszették, kivágták a megfelelő helyeket. Az égetett jegyeket kidörzsölték vagy rásütötték. Drótból hamis jegyeket hajtogattak s a szükséges helyre égették. Ugyancsak az állatok küllemét igyekeztek megváltoztatni azzal is, hogy a szarvukat átformálták. Burgonyát főzött meg hajában a pásztor, s két vászontáskába rakta. Az oszlophoz kikötött állat mindkét szarvára egyszerre húzták rá a táskákat, s mikor a szaru felpuhult, két üres szarvat szorítottak rá, s azoknál fogva csavarták, igazították a kívánt formára.

179 Különböző betegségek jelentkeztek időnként a nyájaknál. A belső eredetű, a pásztor által nem gyógyítható baj következtében elhullott 123