Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

kezet közepén végighúzódó oromgerendát 2-3 m-enként ágosok tartják, amelyhez szarufák csatlakoznak. Utóbbiak a mindkét szélén 4-5 m-enként ágosokon nyugvó sárgerendákon fekszenek. Ebbe a szerkezetbe ágasként 8 élő fa „épül be". Afélakol északi fala nyitott, bár alul 50 cm magasan száraz fű, falevél védi a marhákat. Mögötte 2 m-re pedig földbe ásott tövű, sűrűn és függőlegesen álló, gallyakból épült szabályos fal van, melynek enyhely a neve (32. kép). Ez a falazat az akol felől álló ágasokra és élő fákra támaszkodik, vízszintesen pedig alul-felül egy-egy pár összeerősített rúd fogja össze. A félakol északi oldalán fellelhető enyhely minden bizonnyal a másutt szárnyékként ismert pásztorépítményeknek egy módosult formája. 32. kép. Az akolt védő enyhely. Semjén, 1970. Szintén az oldalfal nélküli típus emlékét őrzi a kenézlői-balsai Tiszaparton álló termelőszövetkezeti akoli

1 A hatalmas méretű épületből kettő áll egymás mellett, de mindkettő közepén két sor jászol fut végig, amelynek karikáihoz esténként lekötik az állatokat (33-36. kép). 101