Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

Szedliczky Istvánnal is megtörtént az, ami az első postamesterrel, négy lovát ellopták. Szerencsés volt, mert néhány nap múlva a Heves megyei Tófalu községben megkerültek. Mivel a lovak a gazdáknak 200 Ft értékű kárt okoztak, annak megtérítését Szedliczkytől kérték. Szedliczky István postamester nevezetes alakja volt a városnak. Kedélyes társalgó, agglegény volt, igazi táblabíró típus, mindenkivel jó kapcsolatban állt, így Szűcs Miklóssal, a naplóíró ügyvéddel, aki 1849. augusztus 27-i naplóbejegyzésében így emlékezik meg róla: „Meghalt Szedliczky a volt postamester, miután végső betegségében gazdaasszonyával összeesküdt volna."

97 Szedliczky 1829-ben a posta tulajdonának eladására szánta el magát, amihez a Helytartótanács és az Udvari Kancellária is hozzájárult. Arra, hogy milyen állapotok közt adta át hivatalát, következtetni lehet a Helytartótanácsnak a vármegyéhez 1831. december 6-án küldött figyelmeztetéséből. Ebben a vármegye tudomására hozzák: a miskolci postát a nemsokára megérkező legfelső elhatározás szerint Duronelli András nyerte el. ö felsége parancsára, míg a megvételről a királyi jóváhagyás megérkezik, minden figyelmet arra fordítsanak, hogy nemcsak Duronelli felügyelete alatt, hanem eladója, Szedliczky István és mások is, akik az állomás vezetésébe magukat helytelenül beavatták, ezentúl minden befolyástól tartsák magukat távol, és ha a mostani expeditornak hűtlen és hanyag munkája bebizonyosodik, azt is a hivatalból mozdítsa el. Felhívta a figyelmet: a közkormánynak, a vármegyének igyekezete azon legyen, hogy nemcsak a királyi kincstárnak, a miskolci postának jövedelmére nézve, hanem annak ideiglenes vezetőjének, Duronelli Andrásnak is, aki a postát megvette és az életbelépő szerződés szerint Szedliczkynek a vételár összegét ki is fizette, hasznára legyen. A rendelkezés arra is utalt, hogy a budai postaigazgató a hivatal minél előbbi átadásáról gondoskodjon.

98 A rendelkezésből úgy tűnik ki, hogy a vétel megtörténte és a hivatalos átadás közti elég hosszú időben a postaállomás vezetésébe többen is beleszóltak, ami veszélyeztette a pontos, fegyelmezett munkát, a postai bevételt, amiről a budai postaigazgatóság tudomást szerzett és a felsőbb szerv intézkedését kérte. A vármegyét felhatalmazták akár a volt postamester, akár a megbízhatatlan expeditor (kiadó) eltávolítására, amennyiben ilyent tapasztal. Még egy érdekessége van a rendelkezésnek: 1830-ban Miskolc postája már a budai postaigazgatóság hatáskörébe tartozott. Duronelli András a miskolci postáért 12 000 Rft-t, mint az állomás királyi értékét, valamint a postaállomás felszereléséért, jószágaiért számított 11 000 Rft-t 1830-ban ki is fizette, és az állomással járó 22 hold 457 négyszögöl kincstári haszonbért át is adta. Duronelli András hatvanévesen vette meg a postát, nem is magának, inkább utódainak, Lajos fiának, aki jogot végzett, és törvényszéki bíró volt,

98 vagy Károlynak, aki katona lett, és Miskolcról Egerbe helyezték, mint főhadnagyot. Az öreg Duronelli maga nem dolgozott, kiadót tartott. Működésének elején szomorú események történtek a városban. Július elején elérte az országosnak mondható kolerajárvány, melynek áldozatát a vá90