Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)
A kocsiposta (delizsánsz) is menetrend szerint közlekedett. 1840-beh általában még csak kéthetenként, a későbbi években már hetenként. Amelyik napon a kocsiposta közlekedett, a levélpostát is szállította. A korabeli kocsiposta menetrend szerint a kocsi belsejében négy, a kocsis mellett még egy személynek volt ülőhelye. A delizsánsz igénybevételének szigorú előírásai voltak: - Az utazni szándékozóknak útlevelet kellett beszerezni a törvényhatóságtól (szolgabíró), anélkül a postakocsira nem vették fel. Már Mária Terézia előírta, hogy árut szállítónak igazolást kellett felmutatni a vámkezelés megtörténtéről. Mivel több ízben megtörtént, hogy gyanús, kitiltott, vagy országosan körözött személy postakocsival utazott, az ilyen személyekről leírást adtak a postaállomások vezetőinek, akiknek kötelességük volt az ilyenekről a hatóságnak jelentést tenni. A magánfuvarosok kocsiján, sőt a saját kocsin utazóknak is előírás volt az útlevél beszerzése, felmutatása. Az utazási szándékot ajánlatos volt előzetesen bejelenteni. Az útibért előre kérték befizetni, arról ún. beírási cédulát adtak, amit meg kellett az utazás végéig őrizni. A kocsipostán a kiütéses, súlyos és kedélybetegek, valamint négy éven aluli gyermekek csak családtag kíséretében utazhattak, ha a kocsi minden helyéért az egész vonalra, melyen a kocsi közlekedett a tarifális díjat megfizették. Ha az utas az indulás elmulasztása következtében a kocsiról lemaradt, a befizetett díjat nem kaphatta vissza. Kutyát a kocsiba bevinni nem volt szabad. Dohányozni jól elzárt pipából csak akkor lehetett, ha az ellen a többi utasnak ellenvetése nem volt. Az öt éven aluli gyermekért a díjszabás 1/4-ét az 5-14 korúakért a felét kérték megfizetni. A felnőtt utasok súlyát átlagosan 60, a gyermekekét 15 kg-ban számították. Minden utas 20 fontnyi kézi bagazsiát vihetett magával, de az csak puha, hajlékony málha lehetett. A többi 30 fontnyi málhát a társzekér szállította a delizsánsz után. A poggyászról az utazó adatait tartalmazó jegyet adtak, amit a csomag leadásakor visszakértek. Kocsipostán nem lehetett szállítani élő állatot, semmiféle gyúlékony anyagot, törékeny anyagot üvegjellel kérték jelölni. Árut, értékes tárgyaknál az értéket ezüstpénzben kifejezve kellett feltüntetni a csomagoláson. A 10 és 100 Ft-on felüli arany- és ezüstpénzt öt font súlyig tekercsbe, többrétű papírba csomagolva, nagyobb súly mennyiséget azonkívül viaszos vászonba takarva, szorosan burkolva, a feladó pecsétjével ellátva kellett feladni. Papírpénzt, bankjegyeket (banknótákat) korlátozás nélkül, ezüstpénzt 10 forintig, aranypénzt 100 forintig borítékba téve, nyitva kellett a postára vinnie, ahol lezárták és a feladó, valamint a posta pecsétjével a feladó jelenlétében ellátták. Minden kocsipostán feladott küldeményt ajánlottan kezeltek, vagyis feladóvevényt, Recepiss-t adtak róla, amiért 3 krajcárt kértek. Ha a feladó kért, 82
