Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

BEVEZETÉS Kétszáz éve, 1790. szeptember l-jén a város Zsolcai kapujában először szólalt meg a postakürt, jelezve városunk bekapcsolódását az országos, azon keresztül az európai postahálózatba. Elég későn, hiszen Miskolctól alig tíz kilométerre fekvő Ónodot már 1715-től érintette a Bécsből-Pozsonyon-Budán át Erdélybe tartó postavonal, elkerülve a koronabirtok, valamint Borsod vármegye székhelyét, a gyorsan fejlődő Miskolcot és a Kassáig húzódó, jó úttal rendelkező Hernád-völgyet. A postaállomás ezen késői megnyitásának okát nemcsak a város kedvezőtlen földrajzi fekvésében, hanem inkább a helyi hatalmi tényezők magatartásában találtam meg. A kétszáz év postai eseményeinek megismeréséhez szükségesnek tartottam Borsod vármegye és Miskolc város korabeli közigazgatási, postai viszonyait, a lakosság életét a leghitelesebb forrásból; a megyei közgyűlések, a városi tanácsülések jegyzőkönyvéből, a helytartótanácsi, kamarai szervekkel folytatott levelezésből bemutatni. A felkutatott iratokból kiviláglik a XVIII. század végi nemesi vármegye és a kormányszervek nem éppen zökkenőmentes kapcsolata a rendelkezések értelmezésében és végrehajtásában. A rendelkezésre álló levéltári anyag felkutatása és feldolgozása hosszú időt vett igénybe. A latin-magyar keveréknyelvű iratok lefordítása, szakszerűvé tétele nagy munkát jelentett, de az eredeti forrásból való merítés érdekessége és szépsége legyőzte a fáradtságomat. Ezekből ismertem meg az első postamester, Bakos László vigiliárum magister szomorú sorsát, a frissen nemesített Szedliczky családot, a nagy tekintélyű Duronellieket, a Benéket, kiknek pályafutása a kassai postaigazgatóságon át posta-vezérigazgatásig emelkedett, Manschel Vincét és Csikesz Lajost, előbbi az 1878-as árvíz, utóbbi a németek elől 1944-ben mentette a postát. Említést teszek a beosztott tisztviselőkről, a kézbesítőkről, akik mindennap igyekeztek jó szolgáltatást nyújtani a közönségnek, és megbecsülést szerezni a postának, az ország talán legrégibb közintézményének. A postai szolgálat, a postakocsin való utazás feltételeinek, korabeli kellékeinek, mint a feladóvevények, tértivevény, díjszabás, menetrend bemutatásával igyekeztem a postakezelést közelebb hozni az olvasóhoz. A XIX. századbeli híradástechnikai állapotot, a vasúti közlekedés beindulását a korabeli sajtó megnyilvánulása alapján mutattam be. A telefonszolgálat miskolci múltját csak időrendileg vázoltam, mert 1988-ban a telefon százéves működését külön kiadványom részletesen ismertette. Visszatérő témája a könyvnek a posta elhelyezése. Ennek oka a forgalom dinamikus fejlődésében és a város anyagi helyzetében található. Amikor másfél évszázad után a postapalota felépítésével ez is megoldódott, az 1945-ben létesített postaigazgatósággal kellett megosztani az épületet. 7