Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

Honnan vette e híd a nevét? Talán még a miskolciak sem tudják. E híd sohasem forgott. Nevét a környéket birtokló Forgó családról kapta. A nemes Forgó család egyik tagja Forgó Pál, az 1650-1680-as években a város igen megbecsült főbírája volt, aki a közösség pénzével a török időkben is jól gazdálkodott. Malmot, mészárszéket építtetett, újonnan zsindelyeztette a városháza épületét és az avasi tornyot, melyet 1557-ben építettek. 1686-ban az egri aga valamilyen okból fogságba vetette az idős főbírót, aki érezve végét, testamentumot készített rabságában. Főbírói működésével, szomorú sorsával kiérdemelte a város megbecsülését, és emlékét a híd nevével őrizte tovább. A 17-18. században a Szinva és patakjai az esőzések során gyakran kiléptek medrükből, a patakmedreket mecenzéfi bányászokkal mélyítették, ami tetemes költséget jelentett a városnak. A hidak javítását 1741-ben a piaci jövedelemből fedezték. 1744-ben a város alsó részén is kialakítottak szekérforgalomra alkalmas hidat. A hidak eleinte terméskő és szálfa felhasználásával készültek. 1759-ben került sor a Forgó híd faragott kövekből való komolyabb újjáépítésére. A hídjavítás a város szűkös lehetőségét túlhaladta, kereste a módját, hogy legalább a szálfaszükségletet a hidat nagymértékben igénybevevő diósgyőri kamarauradalom biztosítsa, ami meg is történt. 1788-ban a Szinva és a Pece áradása 1356 Ft kárt okozott, a hidak állapota nemhogy javult volna, hanem rosszabbodott. Javításukra az 1789. november 20-án tartott tanácsülés hozott döntést, mely szerint a Forgó hídhoz 86, a Klastrom előtt levő hídhoz 35 darab kettőtől öt öles méretű, az Oskola hídhoz 16 darab háromöles gerendát kellett a város költségén kivágatni. A városi hidak még 1792 nyarán sem voltak olyan állapotban, hogy a postajárat akadálytalanul és késedelem nélkül közlekedhessen. Bakos László postamester augusztus 2-án ékes latin nyelven megkeresést küldött a vármegyének, melynek tárgyát az iktató így jegyezte fel: „Bakos László nehogy a posta járás többször tapasztalt gátlást és szerencsétlenséget szenvedjen, a Pecén lejendő hibák hamarabbi elkészítéséért esedezik." Mi volt ebben az „esedezésben"? Hivatkozott arra, hogy a miskolci Pece patak esetenkénti károkozása a megye előtt is ismert. A postajárat gyors haladásának késleltetése szigorú büntetést von maga után. Utalt az év március 15-i esetre, mikor a Szikszóra menő levélposta kocsijárat az említett pataknál a felgyülemlett víz miatt csak nagy nehézségekkel tudott átmenni az átjárásra szolgáló hidacskán Fáy Barnabás tanácsnok segítségével, akit a hídon való átkelés szintén akadályozott. A patakon való átkelés azon a helyen igen veszélyes, örvényes, a lovat hajtó a levelek zsákját a lovára feküdve, élete veszélyeztetésével mentette. így a továbbjutás két óra késedelmet szenvedett. Ugyancsak veszélyhelyzetben volt június 17-én, mikor a gyorsan megtelő vízmeder a hidat félelmetesen elmosta, és a kocsis csak a lovát átvezetve tudott átkelni a hídon. A fontos postai szolgálat ellátásának érdekében intézkedést kért a diósgyőri uradalom közreműködésével tétetni. 74