Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

A külföldi levelek díjazása a belföldiekéhez hasonlóan történt, csak valamivel magasabb volt. A díjszabás 1798 után több alkalommal (1803, 1806, 1810) a francia forradalom okozta nehezülő gazdasági helyzet hatására emelkedett. 1810-től a viteldíjat a távolságtól is függővé tették, bevezették az ún. zóna díjszabást. Külön fél latonként emelkedő díja volt a négy postaállomás távolságig, és külön az azon túl menő küldeményeknek. 1817. június l-jétől a portódíj lerovás vagylagos lett; a fél latonként emelkedő viteldíjat vagy a feladásnál, vagy a kézbesítéskor kellett teljesen leróni. A távolság utáni díj három postaállomásonként és súly szerint emelkedett. A postaállomásokon ötletesen összeállított díjazási táblázatok adtak tájékoztatást a postai díjakról. Voltak személyek és szervek, akik díjmentesen leveleztek. Ez iránt az 1741. évi XXXI. tcz. úgy rendelkezett; . . . „hogy a jövőben bármily törvényszékhez, kormányszékhez, vármegyéhez és városhoz küldött és viszont azoktól nyilvános pecsétjeik alatt szintén hivatalból bármiféle kérvény ezésekre írott levelek a hivatalnál bérmentesen adassanak ki és fogadtassanak el." Ez a díjmentesség a gazdasági helyzet változásával bevételnövelés céljából szabályozást nyert. A század végén a hivatalos levelezés indokoltságát figyelemmel kísérték. A Helytartótanácstól a megyéhez érkező hivatalos levelekben az „Ex offo" jelzés mellett az ajánlási napló száma Nr . . ., azonkívül a levél súlya latban és a portódíj is feltüntetést nyert. Ezekről a levelekről a megyének a rendelkezés szerint előírt nyilvántartást kellett vezetni, és abba az esetenként küldött és kapott hivatalos levelek adatait: honnan jött, kinek küldték, levél súlya, postadíja, ezek havi összege, előjegyezni tartoztak. A rendelkezés ellen a megyék hevesen tiltakoztak, mert abban megadóztatásukat, kiváltságuk csorbítását látták. Az udvar a vármegyék aggodalmának elhárítása érdekében a Helytartótanács útján megnyugtató rendelkezést adott ki, melyben a Diárium vezetését a jogosultság elbírálása, a levelek időbeni érkezése, a levéldíjak helyességének ellenőrzése miatt indokolja, és semmi esetre sem akarja a levelezés díját adóként a megyére kiróni. A magyarázatot érezhető megnyugvással fogadta a vármegye közgyűlése: „1791ben Augusztusnak 5én 14393. szám alatt: Némely nemes vármegyék az 1789ben Szent Mihály havának 12én és az 1790ben Mindszent havának 22én költ parancsolatokban rendelt Posta Diáriumok ellen tett bemutatásaik alkalmatosságából tudtunkra adja, hogy ő Felsége ezen hazát arról amiről tudni illik az említett nemes vármegyék leginkább tartottak, bizonyossá tévén, hogy a tiszt és hivatalbeli kötelességből írott leveleknek taxáját a közadóra háríttatni sohasem akarja, igen fontos okokra nézve továbbra is parancsolja, hogy az említett Diáriumok ezentúl is egyáltalában meg tartassanak. Ezen közjóra, és mindenek bátorságára célzó rendelés már ez előtt általunk el lévén fogadva, valamint eddig, úgy ezután is magunkat ahhoz fogjuk alkalmaztatni."

78 A portómentesen levelező személyek és hivatalok névsorát 1810-ben a kamara megjelentette. Hivatalok, ha magánfélnek küldtek levelet, annak díját a címzettel megfizettették. Magánszemélyek, ha portómentességet élvező címzettnek szóló levelet adtak fel, a viteldíj felét fizették. 65