Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)
A takarmányhiány a várost is érintette, hogy a gondoktól szabaduljon, 1790. október 3-i együttes ülésen a széna szűk volta miatt a szarvasmarhák árverés útján való eladását, az el nem adottak kiméretését rendeli el. Olvashatjuk a jegyzőkönyvben azt is, hogy a városi tanácsnak a szénája fél évre sem elegendő, ezért megbíztak három személyt a tanács szenátorai közül, hogy valahol csak találnak szénát, vegyék meg. Arról is döntöttek, hogy öt lovat, a szarvasmarhákhoz hasonlóan, kótyavetyén adjanak el. 3. A miskolci posta első vezetője A miskolci postaállomás megnyitása minden különösebb esemény nélkül történhetett, legfeljebb a kassai postaprefektúra képviseltette magát, részt vehetett a körzetben a postamestereket, kiadókat, kezelőket oktató tevékenységgel megbízott, nagy tekintéllyel rendelkező Sőtér Antal egri postamester. A város, de a megye vezetőségét is meglepte, hogy nem az általuk javasolt személyek közül jelölték ki a postamestert, hanem Bakos Lászlót, a török ellen vívott harcokban súlyosan sebesült lovassági őrmestert, aki ugyan miskolci illetőségű és nemes ember volt, de húszéves katonai szolgálata során a közéletben nem vett részt, idegennek számított. A vármegye szó nélkül viselte el a kudarcot és nemtetszését a postaintézettel szemben a kapott utasítások késedelmes, kényszerű végrehajtásán, valamint a postamester személyén keresztül juttatta kifejezésre. Bakos Lászlótól elbocsátó igazolást kértek, amit az még nem kapott meg az alakulatától. Ezért 1790 decemberében a vármegye kiküldöttjei útján a budai katonai parancsnokságtól kért hivatalos igazolást Bakos László felől, aki postamesteri állást nyert el. Azonkívül kérték igazolni, hogy Bakos Lászlót a katonai szolgálatból végleg engedték-e el? Bakos katonai felmentését a budai katonai parancsnok december 20-án elkészítette, megírva benne, hogy: „a tekintetes vármegye a leszerelt sebesült katonát tetszés szerint elviheti és alkalmazhatja", majd az igazolást felettesének, a pesti tartomány katonai főbizottságának terjesztette fel, ahonnan az igazolást december 23-án Kiss Sándor parancsnok a vármegyének küldte meg tudomásulvétel és a „felmentés" kézbesítése végett. Érdekessége a levelezésnek, hogy a budai hadbiztos német nyelven adott igazolást, a tartományi katonai főbiztos latinul írt át a vármegyének, a vármegyei iktató tárgyként az ügyiratra magyarul és magyarán ezt írta: „Bakos László jelenleg kinevezett postaigazgató bizonyos bizonság levélnek előmutatására köteleztetni parancsoltatik." 48 Bakos László postamester a postaállomás birtoklását az uralkodótól bizonyos összegű (hivatalonként 800-3000 Ft közt változó) kincstári értékkel - ún. pretium regáléval-kapta, ami az állomás felszerelési és berendezési költségét nem fedezte. Az így kapott hivatalt tulajdonosa csak az igazgatóság tudtával és beleegyezésével adhatta el másnak. 1785 óta az ilyen regáléra jelzálogot jegyeztetni nem lehetett. Csak az állomás jövedelme képezhette bírói lefoglalás tárgyát. 45
