Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

A levélszeresek a soron levő közmunkára kijelölt utcarészek, tizedek lakói voltak. A közmunkából, így a levélhordásból kivették a részüket a városban lakó görögök és más letelepedett idegenek is, ha pénzzel meg nem váltották ezen rájuk eső közterhet. A levélszereseken kívül alkalmilag megbíztak magánszemélyt is a levél vitelére, de hogy ez mennyire volt sikeres, arról a városi jegyzőkönyv tanúskodik: „A tisztelt kamarális prefektus úr siető levele a Kovács Jánosné kezébe oly parancsolattal, hogy minden késedelem nélkül vigye és választ hozzon tegnap délután adattatván, ő pedig azon levelet nem előbb, hanem ma reggel promoveálván (vitte tovább) és választ sem hozván." A levélszállítás mellett aforspont kiállítása okozott nehézséget a város lakosságának. Ez a közteher a nemesekre, a mesteremberekre, jobbágyokra egyaránt kötelező volt, az alóla kibújni igyekvőket büntetés terhe mellett kötelezték a teher vállalására. Mivel a postajárat a várost nem érintette, a hivatalos kiküldetésben járókat is forsponton szállították, sokszor egy stationyi (postaállomásnyi) távolságon túl is. „Előfordulván az is - olvashatjuk a jegyzőkönyvben -> hogy a város lovai szüntelen való forspontozásban széltiben hajtódnak, ezért elhatározták, hogy senkinek a főbíró vagy albíró uraiméknak aláírása nélkül forspontot, avagy a város lovait forspont alá adni nem lehet. Az engedélyezésről a hajdúk gazdája listát vezet és a befolyt jövedelemből az inspectornak (vizsgálónak) számoljon le. A nemes vármegye tisztjeinek a város lovait mérsékelten ereszteni kell."

24 A forspontért fizetett összeget, melyet Mária Terézia rendeletileg utasonként és mérföldenként hét és fél krajcárban állapított meg - amennyiben a város lovait vették igénybe -, a város kasszájába kellett befizetni. A gazdasági körülmények nagyon is indokolták, hogy a várost kössék be a postahálózatba, és a hetenként kétszeri külön postajárást Ónodra megszüntessék. A gazdasági indok és a kormányzati törekvés szerencsésen összeesett, II. József tudomást szerzett Borsod vármegye postaállomás iránti igényéről, és annak kielégítését indokoltnak tartotta. 1769. december 21-én kelt császári resolutio (elhatározás) alapján leirat ment a Magyar Kancellária vezetőjéhez, gróf Eszterházyhoz: „Meghagytam az udvari kancelláriámnak, hogy a kancellária által kívánt postakocsi járat Pozsonyból a bányavárosokon át Kassára és onnan tovább Egerbe a jövő tavaszra felállíttassák. Minekután ezen kívánat végbevitele elengedhetetlenül szükséges, hogy a vonatkozó országutak kiépüljenek, így az érintett vármegyék nemcsak utasítandók, de ezekre rábízandó, hogy az országút mentén fekvő uradalmak az út építésében és annak jövendőbeni fenntartásában részt vegyenek."

25 A szándék megvalósítását a hazai állapotok késleltették, így a KassaMiskolc-Eger postakocsijárat váratott magára. A kassai postaprefektus anynyit azonban megtett, hogy 1784 elejétől Miskolcon levélszedőt alkalmazott Órássy József'személyében, akinek működéséről egy kézzel írott latin nyelvű 29