Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

Ebben a postaépületben történt a postatakarékpénztári szolgálat bevezetése, melyet 1886 februárjában, mint új postai üzletágat, Baross Gábor kezdeményezésére indítottak be.

131 A posta egyik lelkes dolgozója, Vidonyi Károly posta- és távírdatiszt lelkesen terjesztette a takarékosság gondolatát, és tevékenységének eredményeként a takarékhálózat-fejlesztés második ütemében, 1887-ben a miskolci posta „megtakarítás dolgában vezérszerepet játszott", mert a város egyéb bankjai mellett a kisemberek megtakarításából 754 Ft 58 krajcár betétet gyűjtött. A sajtó előre jelezte: „hogy az takarék beköltözése a posta épületébe zsúfoltságot fog jelenteni és a helyiséget, amit eddig a posta maga bírt, a közeljövőben a távíróállomás beköltözésével a közönség, de még a nevezett hivatalok is csorbulást fognak szenvedni kényelmükben."

132 A jóslat bevált, a távírda 1888. március 5-én be is költözött a posta épületébe, a Széchenyi út 26. sz. alá, a mai Lottózó helyére, melynek kocsibejárója az utcafrontról volt. Manschell postafőnök jelentette szorult helyzetét az igazgatóságnak, mely Bene Róbert igazgató aláírásával hirdetményt jelentetett meg a miskolci lapokban: A postahivatal 1891. április 24-től (ekkor járt le a tízéves korábbi bérlet) leendő elhelyezésére a postaigazgatóság alkalmas iroda- és lakhelységeket 15 évre bérbe kíván venni. Felhívja a lakosságot, hogy ajánlatát március 10-ig a polgármesteri hivatalhoz, vagy a postaigazgatósághoz tegye meg.

133 A helyi sajtó a postások segítségére volt: „A miskolci posta zsúfoltsága miatt a közönséget alig tudja kiszolgálni, a postát igénybevevők órák hosszat sem juthatnak célhoz. Ebből a tanulság, hogy Miskolc óriási forgalmához képest kevés a személyzet. Az utalványok feladása és kiadása számára csak egyegy ablak van. A kereskedők megbízottjai és magánosok sok időt töltenek el ácsorgással. Helyes lenne lépéseket tenni, hogy két postatiszttel szaporítsák a személyzetet, egy helyen lehessen pénzt feladni és két helyen kivenni.

134 A hivatali helyiség- és létszámbővítést az is indokolta, hogy Miskolc város posta- és távírdaforgalma az időben Magyarország és Erdély területén a 15. helyen állt." Az osztrák fennhatóságú távíróhálózat a kiegyezés után magyar irányítás alá került. Mivel a személyzet nagyrészt német volt, magyarul hiányosan tudott, igen gyakran érkezett panasz a táviratok szövegének elírására, értelmetlenségére, amit a sajtó szívesen felvetett. A helyzet azonban három év után annyira javult, hogy 1870-ben a magyar távírófőnök, Pathy Nagy Kálmán mellett öt férfi távírász dolgozott. 1875-ben már Bankalári Domonkos az új távírdafőnök, mellette Róth Károly tiszt és nyolc távírász: Frieder Janka, Mladejovszky Júlia, Palencsár Paulina, Pulvermajer Anna és testvére Emília, Apagyiné Krauer Berta, Korsovszky Jozefa, Lipthay Eszter, a vonalőr Luby Károly, irodaszolgaként Róth Ferenc teljesített szolgálatot. A távírászok között gyakpri volt a személycsere, az áthelyezés; Bankalári Domonkos 1871-ben Gyöngyösön főnökösködött, 1880-ban Pozsonyba helyezték át (felesége is távírász volt), és megbízták az ottani távíróállomás vezetésével.

135 A távíró üzletágat 1887-ben egyesítették Baross Gábor rendelkezésére a postával, ekkor megszűnt a külön távírdaigazgatóság Debrecenben, ahová a miskolci távírda is tartozott, és helyébe Borsod megyei hivatalait a kassai, a 114