Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

Érdekes dokumentuma a miskolci távírda működésének az a díj nyugta, melyet Palóczy László köztiszteletben álló országgyűlési képviselő Pesten történő halálával kapcsolatosan küldött válaszdíjas távirat díjáért fizetett a város. A különös módon megmaradt dokumentum eredete: 1859. december 4-én a városi „igtató" hivatal feljegyzést küld a pénztári hivatalnak: „Városi Pénztári Hivatalnak Időről időre kelletvén a városi hatóságnak postai úton küldeményeket tenni, melyek nem hivatalos természetűek és így csupán fizetés mellett fogadtatnak el, hogy ezen aprólékos kiadások fedezve legyenek e célra az igtató hivatal kezelése alá postaköltség címén 5 Ft ezennek kiadásra utalványoztatnak." E feljegyzés mellé csatolták az 1859. dec. 3-tól 1861. április 28-ig vezetett jegyzéket, melynek április 28-i bejegyzése szerint: „Palóczy László úr haláláról távírda taxa fizettetett 2 Ft 40 kr", majd csatolja a német nyelvű díj nyugtát, amely szerint 102. folyószám alatt 1861. április 27-én 2 Ft 40 távírási díjat fizettek ki egy 9 óra 10 perckor délelőtt feladott 10 szavas, Pestre szóló táviratért (34. kép) és ugyancsak 10 szavas fizetett válaszért.

125 Az új hírközlési eszköz, a távíró nagymértékben elősegítette a város gazdasági fejlődését, a kereskedelmi forgalmat, ami miatt a távíróállomás jobb elhelyezést igényelt. A Kolossy Sándor lakásán még mindig nem volt megfelelő az állomás elhelyezése. Az 1885-ben készített Adler-féle várostérkép a távírda helyét már a Kazinczy Ferenc utcában mutatja, a Vereshíd északi oldalán, a mai postás üzemorvosi rendelő helyén. A vasútállomás és a postahivatal közti szállítást, mely a felvett vagy érkezett levélzsákok (zárlatok), csomagok ki-, illetve beszállítását képezte, az ún. szállító postamester látta el. Ez a foglalkozás a levél- és kocsiposta egyesítésével 1850 után létesült. Irányítását, működtetését legtöbbször maga a postamester látta el, de helyenként idegen személy vállalkozása volt. A miskolci postaszállítást 1870-ig Duranelli Alajos végezte. Észak-Magyarországon az első vasútvonalat az osztrák érdekeltségű Tiszai Vaspálya Társulat építette Budapest-Szolnok-Debrecen viszonylatban, melyet aztán Nyíregyháza-Miskolc bekapcsolásával meghosszabbítottak. A vasútvonal megnyitásával kapcsolatosan a Társulat és a város vezetése között nagy vita volt az „indóház" elhelyezése körül. A tanács a vasút fejállomását a városhoz közel, míg a Társulat Zsolcához közel, a városon kívül kívánta elhelyezni. A Társulat érdeke győzött, az állomás a mostani helyén, a várostól több mint 2 km-re létesült. A forgalom ünnepélyes megnyitására 1859. május 24-én került sor, a feszült helyzetre való tekintettel minden különösebb ünneplés nélkül.

126 A Tiszai Vaspálya vonalat Miskolcról Kassa felé 80 km hosszúságban 1860. augusztus 14-én nyitották meg a helyi sajtó és a lakosság örömére, mert így a pesti utazás jelentősen lerövidült. Bár a postakocsi még egy ideig működött, de 1863-ban megnyílt a mozgóposta közlekedés, és ezzel a postakocsiutazás a maga romantikájával megszűnt, elhallgatott a postakürt. 106