Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

Az illetékbélyeg használatára vonatkozóan a borsodi megyefőnök „Bélyegtörvény életbeléptetése tárgyú" tájékoztatót küldött a város polgármesterének: „Borsod megye cs. kir. főnökétől Kun István polgármester úrhoz Miskolcon Miniszteri biztos őméltóságának szeptember 15-én 12 386. sz. alatt kelt rendeletével megküldött s a folyó év október 1. napján életbe léptetendő bélyegtörvény és erre vonatkozó oktatás, magához alkalmazása és hivatalos használat végett - addig is, míg a helységek számára kiosztandó példányok kívánt száma megküldetnek - kiadatik, meghagyván, hogy e törvény rendelete betöltésében kellően eljárjon. Kelt Miskolcon szeptember 24.1850. Nagy Gergely" Arról, hogy milyen jogügyletek illetékkötelesek, 1853. január 17-től a cs. kir. magyar pénzügyi országos igazgatósági hirdetmény ad német és magyar nyelven tájékoztatást. A rendelet figyelmeztet arra, hogy nemcsak írásban, hanem szóban kötött szerződések is illetékkötelesek az 1850. VIII. 2-i ideiglenes törvény 1. cikkelye alapján, mely kimondja: „az ingatlan átruházás (ingyen, vagy szolgalom útján), csere, ajándék, minden szerződés, akár írásban, akár szóban kötötték, nyolc nap alatt illeték kiszabásra bejelentendők . . . A bejelentések elmulasztását az illeték összeg kétszeres felszámításával büntetik. Az eddig történt illeték elmaradást egyszer kell felszámítani. Közhírré tétetik Almásy"

116 Úgy látszik, a város lakossága nehezen szokta meg a bélyegilleték lerovásának kényszerét, mert 1852-ben többször kerül sor a bélyegilleték behajtására. A megyei gazdasági kommiszáriátus 1852. február 9-én „Jegyzékben" hívta fel a Magisztrátust, hogy szükség szerint állítsanak fel dohány- és bélyegárus helyeket a városban, hivatkozva a kereskedelmi miniszter vonatkozó rendelkezésére.

117 A postai kézbesítést javította az a rendelkezés, hogy a város utcáit kétnyelvű felirattal, a házakat számmal köteles a tanács ellátni. A postahivatal 1795. évbeli elhelyezése nem volt szerencsés, északról útjában volt a tetemvári dombokról lezúduló víznek, nyugatról a nem szabályozott Pece patak fenyegette elöntéssel, valahányszor nagyobb esővíz vonult le a Pecét tápláló vízfolyásokon. Időnként javítgatták az új utca töltését, de maradandó eredményt ezzel nem értek el. A Bach-korszak az utak, hidak karbantartását közmunkaként kívánta elvégeztetni, nem sok eredménnyel. A miskolci főszolgabírói hivatal 1857. március 10-én utasította a Városi Tanácsot, hogy a Posta utcán összeszorult víztömeg „leszivárogtatásának eszközlésére - a megyei cs. kir. építőmérnöki hivatal felszólítása folytán - kellő munkaerőt azonnal kirendelni ne terheltessék." Az iratra írt intézkedéssel a főszolgabíró nem lehetett megelégedve, mert a felszólított negyven munkás közül reggel kilenc órára csak egy ember és egy gyermek jelent meg. Ezért újból utasítja a Tanácsot, hogy „. . . a kérdéses munkához f. hó 16-án hétfőn a kívánt negyven embert múlhatatlanul állítsa ki."

118 103