Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

a palóc kirajzású falvakból valók. Mind a gólya-, mind más állatmaszkra vonatkozó játékváltozatok szélesebb körben is ismeretesek lehettek - az analóg példák ezt igazolják -, csakhogy amikor a kutatás megindult, ezek a maszkos játékok másokkal együtt már eltűntek a néphagyományból. A palóc dramatikus népszokások és maszkos játékok jellemző jegyeinek összegzéseként megállapítható, hogy - bár a párhuzamok az európai kultúrkörhöz kapcsolják - a dramatikus szokások formája, a játékok bemutatásának módja és alkalma sajátos etnikai csoportjelleget mutat.

37 Néhány játék pedig a magyar jelterületen csak a palócok körében ismeretes. Elsősorban az ítélkező játékok palóc formája - a rabvágás, rabhordás - tekinthető jellemző példának. Az ebbe a körbe kapcsolható állatokkal összefüggő játékok is sajátos területi elkülönülést mutatnak. Természetesen, hangsúlyoznunk kell azt, hogy a játék variánsok nem egyformán ismeretesek a palócság hosszan elnyúló sávjában. A maszkos játékok terminológiájában {mórió, mammusz, pócurka stb.) is területi eltérések figyelhetők meg. Feltűnő azonban, hogy aránylag kevés a közvetlen interetnikus (magyar-szlovák) kapcsolatra mutató példa. Úgy látjuk, hogy a kapcsolatok elsősorban a szomszédos magyar területek irányába mutatnak. Ez nyilvánvalóan nem véletlen, hiszen a kapcsolatoknak ezt a vonalát mutatja általában a palócság népi kultúrája. Ezt a tanulságot nyújtja a dramatikus népszokások és maszkos játékok hagyományköre is. 37. A dramatikus szokások és maszkos játékok példáihoz 1. részletesebben: Ujváry Zoltán: Játék és maszk, I-IV. Debrecen, 1983, 1988. / 97