Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

PALÓC DRAMATIKUS NÉPSZOKÁSOK ÉS MASZKOS JÁTÉKOK A magyar dramatikus népszokások hagyománykörében jelentős szerepe van a palóc területeknek. A színjátékszerű szokások gazdag hagyománya tárul elénk végig a magyar nyelvterületnek azon a sávján, Gömörtől az Ipolyságig, amelyen palócok és velük kapcsolatos csoportok laknak. A palóc hagyományban megtalálhatók mindazok a fő típusok, amelyek a magyar dramatikus népszokásokra jellemzőek. Néhány szokásjáték, maszkos alakoskodás azonban csak a palóc területeken ismeretes, és az általánosnak tekinthető változatokban is jól megfigyelhetőek azok a vonások, amelyek a hagyománynak palóc jelleget adnak. A dramatikus népszokások fogalmába elsősorban azokat a színjátékokat, maszkos és nem maszkos alakoskodásokat soroljuk, amelyek a népélet valamely alkalmához kapcsolódnak és nem vallásos jellegűek. Természetesen, ez utóbbiak is a dramatikus szokások, népi színjátékok fogalomkörébe tartoznak, azonban ezek részint későbbi keletkezésűek, zömmel nem népi eredetűek és funkcionálisan külön csoportba tartoznak. A palóc hagyomány bemutatása során arra törekszünk, hogy részint áttekintést nyújtsunk a dramatikus szokások legjellemzőbb példáiról, részint pedig rámutassunk azokra a vonásokra, amelyek sajátosan palóc jellegűek, illetőleg a palócok által lakott területeken tipikusak. A szokásjátékokat nem a bemutatás alkalmai szerint csoportosítva ismertetjük. Elsősorban azért, mert nem a szokásalkalom (farsang, lakodalom, disznótor, fonó stb.) a lényeges, hanem az a cselekmény, játék, amely akkor bemutatásra kerül. A példák többsége szerint ugyanaz a játék, dramatikus szokás, maszkos alakosko65