Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

üthesse az elejtendő vadat, racionális okból vette magára az „állatjelmezt". Feltételezhető - a természeti népeknél ismert példák tanúsítják -, hogy a vadállat elejtésére törekvő ember az állatmaszkkal nemcsak egyszerűen az utánzás elvét érvényesítette, hanem bizonyos mágikus tevékenységet is végzett. Az ember és az állat közötti kapcsolat a totemisztikus elképzelések következtében szoros volt, s így a teriomorf maszk az ember számára az átlényegülés eszköze lett.

15 Az ősök kultusza került fokozatosan előtérbe, amikor már az ember a maszkkal magasabb erők birtokába igyekezett jutni. Ez a törekvés az állattá való maszkírozás révén megtalálható mindenütt a totemisztikus népeknél.

16 A nem európai kultúrákból is bőséges adatok ismeretesek. Az azték mitoszok az isteneket többnyire állatként ábrázolták. A papok bizonyos alkalmakkor állatmaszkot (tapir) használtak, ami arra utal, hogy az állatot szentként tisztelték és az állatimádás tényszerűen megnyilvánult.

17 Az istenségek állatalakban való megjelenítése az ősi nagy kultúrákban gyakori volt. Idevonatkozóan a babiloni és az egyiptomi, majd az antik görög kultúra nagyszámú példát nyújt.

18 Az állatmaszkok, az állatok utánzása a népi játékokban jogosan veti fel a nemzeti kutatók előtt, hogy vajon visszavezethető-e a népszokások állatmaszkja a hajdani állatkultuszra, vagy az állatok megjelenítése az utánzás elvén alapulva alakult ki a vásári és egyéb alkalmak, országokat járó vándor szórakoztatók játékaiból átvéve többé-kevésbé a 16-17. századtól kezdődően. Az idevonatkozó vélemények az orosz kutatók körében igen eltérőek. A szakirodalomban főleg három állatmaszk áll a kérdések középpontjában: a medve, a ló és a kecske. 1. A keleti szlávok medvével kapcsolatos játékai két egymástól jól elhatárolható csoportba sorolhatók. Az egyikben a valóságos medve, egy idomított állat jelenik meg, a másikban a medvét ember 15. Kuret N.: K fenomenologiji maske. Traditiones, II. Ljubljana, 1973. 99 kk; Vö: Ujváry Z.: Játék és maszk, I. Debrecen, 1983, 199 kk. 16. Nilsson M. P.: Geschichte der griechischen Religion, I. München, 1941, 44. 17. Andree R.: Ethnographische Parallelen und Vergleiche. Stuttgart, 1877, 116-118. 18. H. Herten Phallos. In: Paulys Real-Encyclopä die der classischen Altertumswissenschaft. XIX. (Hrsg.: Kral] W.) Stuttgart, 1938, 1681-1748. 36