Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

A KELETI SZLÁVOK NÉPI SZÍNJÁTÉKAIRÓL A keleti szlávok népi színjátszásának kutatása az utóbbi egymásfél évtized folyamán jelentős eredményeket ért el. Nemcsak az anyagbemutató közlemények, kötetek száma gyarapodott, hanem fontos elemző tanulmányok láttak napvilágot a népi dráma műfaji problémáiról, a színjátszás funkciójáról, a maszkok eredetével kapcsolatos teóriákról és a műfajnak a hagyomány szélesebb területeivel való összefüggéséről. Az előzményekről szólva mindenekelőtt arra mutatunk rá, hogy az orosz népi dráma vizsgálata hosszú időn át lényegében néhány színjátékra korlátozódott. Különösen a Maximilián cár, a Lodka és a Kak francuz Moszkvu bral darabokat tekintették az orosz népi színjátékok legjelentősebb alkotásainak. Ezekről alapos elemzések készültek, miközben gyakorlatilag figyelmen kívül maradtak - illetőleg más összefüggésben kerültek bemutatásra - az orosz néphagyomány dramatikus szokásai, színjátékszerű szertartásai és a játékká alakult rítuscselekvései. Sajátságos azonban, hogy a házasságkötéssel, a lakodalommal kapcsolatos szokáshagyományt olyan színjátéknak, népi drámának tekintették, amelynek meghatározott szereplői vannak, a jelenetek pontos rend szerint követik egymást, amelyek egymásba kapcsolódnak, s ugyanakkor felvonásokra tagolódnak (I. leánykérő, II. jegyesség, III. legény-, leánybúcsú, IV. lakodalom). Éppen ezért nyilvánvalóan nem véletlen, hogy az orosz népi drámáról írt első magyar nyelvű tanulmány az orosz házasságkötés szokáskörét ismerteti, valamint a Maximilián cár és a Lodka egy-egy változatát mutatja be.

1 1. Bonkáló S.: Az orosz népdráma. Budapesti Szemle, 654. sz., 1932. 268-289. 29