Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

sebben nem foglalkoztam, mivel a példákat a Játék és maszk köteteiben különböző alkalmakhoz kapcsolódva soroltam fel. Figyelemre méltó Kriza Ildikó bohócra vonatkozó megjegyzése is. A cirkuszi bohóc alakját a közismert formában nem lehet felfedezni a népi játékokban. Különös, hogy ilyen figura nem alakult ki. Talán azért, mert a nép minden maskarást, alakoskodót lényegében bohócnak tekint, csak persze más névvel illeti, mint pl. mórió, pócurka, mammusz, muma stb. Funkció szerint a játékok számos alakja tartozik ebbe a csoportba. Munkám bolondbíráskodással kapcsolatos fejezetéről elismerően ír Barabás Jenő. Másik opponensem, Kriza Ildikó ugyanennek a témának további szempontokkal való közelítését javasolja. Sajnos, csak azt tudom mondani, hogy eddig semmilyen párhuzamot nem sikerült találnom az ún. Krisztus-drámával, sem a középkori városi pallosjoggyakorlattal. A kutatást a továbbiakban nyilvánvalóan ebbe az irányba is szükséges kiterjeszteni. Hasonlóképpen célszerű lesz - Barabás Jenő intenciója szerint - a busójárással való foglalkozás is. E téren a balkáni kapcsolatok elemzése lesz a lényeges. Természetesen az is, hogy vált a magyar néphagyomány integráns részévé egy délszláv eredetű szokás. Kétségtelenül hasznos lesz még a szövegelemzésre is ráirányítani a figyelmet. Kriza Ildikó véleménye is jól mutatja, hogy a dramatikus népszokásokat és a maszkos alakoskodó játékokat milyen sok irányból lehet megközelíteni és vizsgálni. A morfológiai elemzéshez talán csak annyit, hogy a játék dramaturgiájával foglalkozó fejezet ilyen kérdéseket is érint. Egy munkát, különösen, ha szerteágazó témakörről van szó, aligha lehet befejezni. Újabb és újabb szempontok kerülnek előtérbe. A számos javaslat hasznosan irányítja tovább a kutatást. Mindezeket hálásan köszönöm az igen tisztelt opponenseimnek, külön is a gyakran finoman árnyalt kritikai észrevételeket és - természetesen jóleső érzéssel - a munkám eredményeit elismerő véleményeket. 261