Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

bolgár brezaiáwal, a moldovai capra-maszkok egyes variánsai az orosz koza-maszkokkal való kapcsolat kérdéseit is felveti. A vizsgálat nyomán megállapíthattuk, hogy a turca terminológia csak az erdélyi románok körében ismeretes, a Kárpátokon túli területen élő románoknál egyetlen adat sem fordul elő, ott ugyanennek a maszknak a neve brezaia, akár a bolgároknál. Az erdélyi román turca a szláv turonnyal, turicával mutat rokonságot. Az is kétségtelen, hogy a terminológia előtagja a latin taurusból ered, az ószláv turb alakban ismeretes és tulkot, bikát jelent. Amikor a tulok mint állatfajta háttérbe szorult és lényegében kipusztult, a kecske- és a turon-maszk a formai hasonlóság következtében kontaminálódott. Barabás Jenő opponensem a lómaszk kapcsán utal arra, hogy bőséges párhuzamokat említek a szomszédos és távolabbi népektől, azonban időben ez a mélység kevésbé figyelhető meg, noha honfoglaláskori példákat is említek. Kétségtelenül igaz, hogy a történeti adatok hézagosak. Sajnos, a folklórhagyomány majdcsaknem minden műfajánál ilyen gondokkal küszködik a kutató. Innen-onnan esetleges, szórványos példák bukkannak fel, gyakran bizonytalan forrásból, olykor csak éppen említve egy-egy jelenséget, anélkül, hogy megbízható leírást kapnánk akár egyetlen pontról. Abban pedig aligha reménykedhetünk, hogy a korábbi évszázadokból annyi példa bukkanjon fel, hogy földrajzilag is értékelhető legyen. A történeti-genetikai kérdések felvetése elsősorban a további kutatásra kíván inspirálni, felvázolva a jelenlegi eredményeket és álláspontokat. A lómaszkos példánál maradva, Dömötör Tekla írta: „Tévedés lenne a ma is fennálló lóalakoskodást ősmagyar állatmaszkok továbbélésének minősíteni. Ez nálunk nem más, mint jelentését vesztett töredékes variánsa egy egész Európában elterjedt igen régi szokásnak, melynek nagy fontossága van pl. a germán népeknél, de másutt is igen elterjedt, így az egész Balkánon és különösképpen Romániában." Ez a vélemény mintegy fél évszázaddal ezelőtt fogalmazódott meg. Akkor a magyar lómaszkos játékokról a szakirodalom csak néhány adatot ismert. Az azóta eltelt évtizedekben a még élő hagyományból nagyszámú változat került lejegyzésre az egész magyar nyelvterületről. Ez nyilvánvalóan megváltoztatta a korábbi megállapításnak a „töredékes variánsra", ill. az esetlegességre vonat259