Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

drámákban - különösen a népszínművekben - a cigány majdcsaknem ugyanazzal a jellemző vonásokkal lép a színpadra, mint századokkal korábbi elődje. Ugyanígy bukkan fel a zsidó alakja is. A 17. századi iskoladrámában már találkozunk zsidó szereplővel. Ez azonban még nem népi alak, nem a köznapi életből formált szereplő, azaz nem a társadalom egyik típusának a képviselője. A korai drámák vallásos jellegű darabjaiban elsősorban a bibliai zsidó jelenik meg, aki főleg a Krisztussal kapcsolatos jelenetek alakja, a passiójátékok szereplője, olykor hitvitázó zsidó rabbi. Ez utóbbi jó példája egy 1669-ben bemutatott karácsonyi játék, amelyben egy „tudós" fődoktor (theológus) és a zsidó rabbi vitatkoznak a Krisztussal kapcsolatos jóslatokról. Figyelemre méltó, hogy némi ellenérzés nyilvánul meg a zsidóval szemben, aki ezt kérdezi a doktortól: „Hát mi nemes Sidok neked mit vétettünk? Hogy ily erős harcot indítasz ellenünk?"

9 Ez később a zsidó komikus alakként való ábrázolásában figyelhető meg. Egy jó évszázad múltán a nem népi színművek zsidója az előbbitől teljesen eltérő figuraként jelenik meg. Ez már a köznapi élet zsidója, a magyar társadalom sajátos alakja, aki elsősorban mint házaló kereskedő, mint vándorárus hívta fel magára a figyelmet. Nem véletlen, hogy Csokonai Vitéz Mihály Gerson című színművében (1795) az egyik szereplő éppen zsidó kereskedő. A néhány évvel később keletkezett Cultura című vígjátékban (1799) egy szereplő úgyszintén zsidó. A színlap szerinti megjelölése: zsibvásáros zsidó. Az előzőben lóbőrt, az utóbbiban nyúlbőrt akar venni. Tipikus vásározási jelenetet látunk. A zsidó alkudozik az eladóval, aki szidja, mert keveset kínál az áruért. A Gersonban a cigány mellett a zsidó a másik genre-alak. Sajátos beszéde, alkudozása, majd rosszul sikerült bosszúja és megleckéztetése komikus szereplővé teszi. A Cultúrában verést is kap, de türelemmel viseli az ütést és a szidást. Végül igazságot nyer. Ő mondja ki az utolsó szót tréfásan méltatlankodva a zsidó komikus szerepeltetésén. „No hát hogyh tehszett az Uraknak a játék, nekem ugyan tetszett, 9. Dombi Béla: A drámaírás kísérletei Magyarországon a XVII-XVIII. században. Pécs, 1982. 122-123. 25