Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

telén igaz azonban, hogy szükség van a Dégh Linda-féle áttekintése utáni időszak eredményeinek hasonló módon való összegzésére. Bár megjegyzendő, hogy ha a dramatikus népszokásokat olyan tágan értelmezzük, mint a korábbi irodalom, akkor a bibliográfiai áttekintés felölelheti a szokások teljes hagyománykörét. A rítus és a kultusz kérdéseit mindhárom opponensem érintette. Örülök, hogy e téren nem kaptam erősebb ellenállást. A néprajzkutatók idősebb generációja aligha tudja kivonni már magát a mitológiai iskola és más, a klasszikus kultúrák irányába tekintő irányzatok alól. A maszkos játékok összefüggésében különösen sok a rejtély, hiszen olyan távoli múltba nyúlnak vissza, hogy egy hajdani funkció értelmezésénél a kutató könnyen hajlamos a kultikus eredet nyomozására. Való igaz, hogy az egzakt bizonyítás igen gyakran lehetetlen. Különösen így van ez, ha a kontinuitás kérdése kerül előtérbe. Az idevonatkozó vizsgálatok kezdetén már eléggé világosan látták a kutatók, hogy a népszokások és a néphiedelmek nagymértékben összefonódnak a vallással, az antik kultuszok világával. A legnagyobb és kezdetben megoldhatatlannak tűnő problémát az jelentette, hogy a néphagyomány számos motívuma, eleme közül melyek azok, amelyekről kontinuitás mutatható ki. Melyek azok az elemek, amelyek visszanyúlnak az emberi kultúra kezdetéig és hogyan alakultak át a történelem folyamán. Ez a vizsgálat rendkívül bonyolult, sokrétű. Ahhoz, hogy az egyes szokáselemeket, azok alakulását, változását lássuk a különböző korokban, a megfelelő összefüggéseket felfedhessük, a vallástudomány, a történettudomány, az etnológia egész területén széleskörű tájékozottsággal kell rendelkezni. A kutatás rámutatott arra, hogy a szokások történetébe bepillantani egyet jelent történelmi helyük meghatározásával. Ugyanazon formának különböző funkciója lehet a történelmi helyzetnek és alkalmazásnak megfelelően. Ezért a különböző funkciók mindegyikének szüksége van magyarázatra az egyes történelmi korszakokban. Mivel minden korszak rányomja a maga bélyegét a szokásokra, gazdagítja a szokás megjelenési formáját, azok a kísérletek, amelyek a történelmileg átszőtt, átalakított formákból az ősformát akarják megmutatni, gyakran történetietlen absztrakcióhoz vezettek, ezért mindenképpen elsődleges helyen kell állni annak a kérdésnek, hogy 256