Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

A nagy anyagismerettel létrehozott új szintézis a bírálatra benyúj­tott jelen disszertáció, amelynek 535+jegyzet lap terjedelme nem­csak összefoglalta a több ezer oldalnyi publikált könyv és tanulmány idevonatkozó anyagát, hanem összehasonlító anyaggal és elméleti állásfoglalással teljessé tette és a több évtizedes munkáját ezzel bete­tőzte. A disszertációban elsősorban az anyagbemutatást fogta szű­kebbre a terjedelmet kötöttség miatt, az összehasonlító anyag, törté­neti kitekintés és kultúrtörténeti tanulság előnyére. így a szintézis szakított a korábbi időszakok idevonatkozó szemléletével is. Egy pillanatra érdemes megállni mindjárt a disszertáció címénél: „Dramatikus népszokások". A néprajztudomány máig legmodernebb kézikönyve a Magyar Néprajzi Lexikon 1977-ben megjelent első kötete a dramatikus nép­szokásokat még így definiálja: „A népköltészet többszereplős párbe­szédes formájú alkotása, amelyet szerepjátszással összekötve adnak elő, formájában hasonlít az irodalmi drámához. Gyakran irodalmi­félnépi szövegek folklorizált változata. Ide tartoznak a vallásos tárgyú ún. népi misztériumjátékok, mint a betlehemezés, Heródes­játék, paradicsomjátékok, Zsuzsanna-játék, dúsgazdagolásnak ne­vezett moralitások. A farsangi lakodalmi és más ünnepek alkalmá­ból eljátszott alakoskodások is gyakran dramatikus játékok." ...Uj­váry Zoltán disszertációja a Lexikon definíciójának eme utolsó mon­datához kapcsolódva kívánta azt alapvetően kiszélesíteni, az egyházi indíttatású folklórformáktól a szekuláris anyagra irányítani a figyel­met. Szakított azzal a tradícióval, ami szerint a dramatikus színját­szás kutatása elsősorban vallási témakörre, iskoladrámákra vonat­kozott. Elhatárolta magát a kutatás addigi módszerétől is, ami szerint a játékokat kalendáriumi rend szerint veszi sorra, hanem a különböző ünnepekhez (lakodalom, farsang stb.) kapcsolódó, ott előadásra kerülő dramatikus játékokat fogta össze, tette rendszerbe, állította olyan szintézisbe, amelynek előképe nem volt. A magyar népszokáskutatás bizonyos lépéshátrányban volt a reprezentatív műfajokkal szemben, de eredményei elmaradtak a nyugat-európai kutatások mögött is. Ebből adódott, hogy a szerzőnek alapvető rendszerező munkát is magának kellett elvégeznie, továbbá a ma­gyar összehasonlító anyagban való eligazodást megtalálni. Legtöbb 245

Next

/
Thumbnails
Contents