Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

A nagy anyagismerettel létrehozott új szintézis a bírálatra benyújtott jelen disszertáció, amelynek 535+jegyzet lap terjedelme nemcsak összefoglalta a több ezer oldalnyi publikált könyv és tanulmány idevonatkozó anyagát, hanem összehasonlító anyaggal és elméleti állásfoglalással teljessé tette és a több évtizedes munkáját ezzel betetőzte. A disszertációban elsősorban az anyagbemutatást fogta szűkebbre a terjedelmet kötöttség miatt, az összehasonlító anyag, történeti kitekintés és kultúrtörténeti tanulság előnyére. így a szintézis szakított a korábbi időszakok idevonatkozó szemléletével is. Egy pillanatra érdemes megállni mindjárt a disszertáció címénél: „Dramatikus népszokások". A néprajztudomány máig legmodernebb kézikönyve a Magyar Néprajzi Lexikon 1977-ben megjelent első kötete a dramatikus népszokásokat még így definiálja: „A népköltészet többszereplős párbeszédes formájú alkotása, amelyet szerepjátszással összekötve adnak elő, formájában hasonlít az irodalmi drámához. Gyakran irodalmifélnépi szövegek folklorizált változata. Ide tartoznak a vallásos tárgyú ún. népi misztériumjátékok, mint a betlehemezés, Heródesjáték, paradicsomjátékok, Zsuzsanna-játék, dúsgazdagolásnak nevezett moralitások. A farsangi lakodalmi és más ünnepek alkalmából eljátszott alakoskodások is gyakran dramatikus játékok." ...Ujváry Zoltán disszertációja a Lexikon definíciójának eme utolsó mondatához kapcsolódva kívánta azt alapvetően kiszélesíteni, az egyházi indíttatású folklórformáktól a szekuláris anyagra irányítani a figyelmet. Szakított azzal a tradícióval, ami szerint a dramatikus színjátszás kutatása elsősorban vallási témakörre, iskoladrámákra vonatkozott. Elhatárolta magát a kutatás addigi módszerétől is, ami szerint a játékokat kalendáriumi rend szerint veszi sorra, hanem a különböző ünnepekhez (lakodalom, farsang stb.) kapcsolódó, ott előadásra kerülő dramatikus játékokat fogta össze, tette rendszerbe, állította olyan szintézisbe, amelynek előképe nem volt. A magyar népszokáskutatás bizonyos lépéshátrányban volt a reprezentatív műfajokkal szemben, de eredményei elmaradtak a nyugat-európai kutatások mögött is. Ebből adódott, hogy a szerzőnek alapvető rendszerező munkát is magának kellett elvégeznie, továbbá a magyar összehasonlító anyagban való eligazodást megtalálni. Legtöbb 245