Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

szimbolikus megölés más állatok kapcsán is ismert. Bizonyára a bika viadal is hasonló gyökerekig nyúlik vissza. Ujváry ugyan azon az állásponton van, hogy az emberkivégző és az állatot megölő játék között nincs genetikus kapcsolat. Pedig mindkettő beleillik egy primitív emberi gondolkodásmódba - amibe az istenítélet is tartozik -, mely szerint bűneinket át lehet másra ruházni, más bűnhődhet meg helyettünk, kopott formájában akár jelképes halállal is, vagy a bűn és bűnhődés átvihető állatokra is. Ujváry álláspontja sem olyan szilárd ebben a kérdésben, mint ahogy előbbi megfogalmazásából látszik, mert arra is felhívja a figyelmet, hogy az emberáldozat számos helyen állatáldozattá szelídült s erre a világ számos helyéről, különböző korokból ismerünk példákat. Provanceban egy bizarrul felöltöztetett bábut állítottak bíróság elé, ahol halálra ítélték, megkövezték s a roncsokat vízbe vetették. Napjaink számos borzalma ellenére sem tagadható az emberi élet értékének fokozódó megbecsülése, a tényleges halál jelképpé való átalakulása. De mégsem az erkölcsök megszelídülése az a folyamat, amelyben a kivégzés jelképessé válik, hanem a gondolkodás átalakulásával, a transzcendens, irracionális erők háttérbe szorulása a racionális, természettudományos ismeretek növekedésével. Ez az ismeretbővülés azonban beépül egy életrendbe, értékrendbe, amely sokkal konzervatívabb, lassabban változó, mint a természet törvényeiről való ismeretünk. Mindehhez hozzá kell számítani a homo ludens tulajdonságát, a halállal való kacérkodás izgalmasságát s akkor előttünk áll az embert, vagy állatot, vagy ezek megszemélyesítői kivégzésének egy tőről fakadó indíttatása. Miután a genetikai kérdések megkerülhetetlenül előjönnek, nagyon vitathatóvá válik Ujváry vizsgálati szándéka, amelyet így fogalmaz meg: „Egy lényegében jól behatárolható és áttekinthető - a múlt század közepétől-végétől élő gyakorlatra, a néphagyományban való előfordulásra vonatkoznak." Lehet egy ilyen összetett feladatot ennyire szűk határok közé szorítani? Szerencsére az egész munka nem is tartja magát ehhez a célkitűzéshez, amit valószínű inkább úgy kell érteni, hogy a korszak anyaga csak kiindulási alap akar lenni bizonyos problémák megfejtéséhez. E feltételezés ellen szól azonban az, hogy míg e korszak anyagát a szerző térben igazán alaposan és 239