Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)
során célszerű. Teljesen azonban nem hanyagolható el az alkalmak áttekintése s Ujváry ezt nem is mellőzi, egy fejezetet szentel ennek s itt tárgyalja le többször talán túlságosan is röviden mindazokat a dramatikus játékokat - zajt keltő felvonulások, gulyafordítás, tuskóhúzás, egyes lakodalmi játékok stb. -, amelyek legalábbis részben a műfaj határesetei. Valójában egyet lehet érteni azzal a megállapításával, hogy a maszkos alakoskodóknak kiemelkedő szerepe van a magyar dramatikus játékok sorában. Műve döntően ezekkel foglalkozik, közülük is jogosan kiemelve az állatmaszkos alakoskodókat. Bizonyára ebből az elvből következik, hogy a dunántúli dramatikus játékok (betlehemezes, tuskóhúzás, vagy még a mohácsi busójárás sem) nem kapják meg az arányos hangsúlyt. Ugyanekkor a szokás népszerűsége ellenére túldimenzionáltnak érezzük a „halottas játék, halottas és halottkultusz" c. fejezetet, melynek egyes részei másutt is előkerülnek (pl. szalmabábuk) más részei ide tartozása vitatható. Ha a halottas táncot tárgyalja s még a haláltáncot is megemlíti, akkor tulajdonképpen az egész tánckultúra is ide kapcsolható lenne. Első pillanatra úgy tűnik, hogy a dolgozat szerkezetébe két fejezet nem illeszkedik bele. Egyik a „Kultusz- és rítuselemek a dramatikus játékokban", a másik „Erotikus és fallikus megnyilvánulások a dramatikus játékokban" című. Ezekről a kérdésekről ugyanis az egyes játékok tárgyalása során, ha indokolt - és ez nagyon gyakran így van - szó esik. A kötet folyamatos menetébe illesztett tárgyalásukat valóban szerkezeti törésnek érzem, de e két problémakör kiemelése mégis indokolt - csak talán nem középütt, hanem a végén annyira hozzátartoznak a dramatikus játékok karakterisztikumához, hogy érdemes ilyen hangsúlyozásuk. A hazai és nemzetközi szakirodalom Mannhardt és Frazer óta igazán szívesen nyúl a kultusz és rítus fogalmához magyarázatként a megfejtendő kérdések esetében. Nagyon sok esetben nyilván indokolt és valós ma már nehezen értelmezhető jelenségeket kihalt mítoszokkal, kultuszokkal és rítusokkal magyarázni. Elég sok párhuzamot lehet hozni a különféle természeti népek köréből, amelyek valószínűsíthetik feltevésünket. Nagyon helyesen hangsúlyozza ezért Ujváry, hogy az ilyen jellegű vizsgálat, magyarázat „még elméletileg is sok buktatót rejt magába". Még olyan jelentős kutatók, mint 237