Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Népköltészeti kutatóutaim során különös figyelmet fordítottam a népballadákra. Amíg a népdalok reneszánszát figyelhetjük meg szerte az országban, ugyanakkor a balladák lassú eltűnését tapasztalhatjuk. Ez részint minden valószínűség szerint azzal magyarázható, hogy a balladaéneklés alkalmai - a régi fonók és más téli társas összejövetelek - megszűntek, részint pedig az is közrejátszhat az elsorvadásban, hogy a balladákat - ellentétben a dalokkal - nem ismeri mindenki és nem is tudja előadni, csak az, aki kiemelkedő nótafa, aki a közösség elismert énekese. Útjaim során több olyan dalosom volt - Veres Józsefné és Pamlényi Barnáné Hétben, Motyovszky Józsefné és Csank Dezsőné Gesztetén, Csák András Rozsnyón és még sokan mások -, akik nagyszámú balladát énekeltek mély átéléssel és nagy hatással. Az előzőekben szomorú rabéneket, betyárballadát hallottunk. Most ellentétül egy vidám balladával ismerkedjünk meg. Ez a megcsalt férj vagy a hűtlen asszony balladája. Az új stílusú, tréfás hangulatú ballada a férjet megcsaló asszony rajtakapásának az eseményét mondja el. A népköltészet repertoárjában a leggazdagabb csoportot a lírai, a szerelmi dalok alkotják. A szerelmi költészet uralkodó jellege minden közösség dalkincsére jellemző. A szerelmi líra elsőbbségéről gyűjtőútjaim során meggyőződhettem. Szerelmi dalokat élete folyamán mindenki énekelt és énekel. Vizsgálataim és tapasztalataim nyomán nem igazolható az a nagy zenetudós által tett megállapítás, amely szerint a falusi illemtan a házas ember, a férjes nő jogát a daloláshoz már csak a lakodalom, a búcsú, vagy más kivételes alkalommal ismeri el, akkor is csak zárt helyen. Öreg embert, aszszonyt meg feltétlenül részegnek tartanak, ha dalra gyújt. Meggyőződhettem arról - gyűjtési felvételeim bizonyítják -, hogy lírai dalokat, szerelmi dalokat nagy számmal énekeltek a legidősebbek is a dalolás „nyitott" vagy „zártkörű" alkalmain: lakodalomban, keresztelőkor, disznótorban, tollfosztóban, kukoricafosztóban és más munkaalkalmakon egyaránt. A szerelmi dalokat valamely csoporthoz kötni merevség lenne, s egyáltalán nem fedné a valós képet. „A lírai dalok közül a szerelmi dalok a legkevésbé alkalomhoz kötöttek; a legtöbbet foglalkozási és egyéb különbségtétel nélkül 223