Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

koznak. Azt, aki meglátja őket, széttépik. De ha tehetetlenek vele szemben, minden kívánságát teljesítik. A versbeli Péter gazda a megjelölt időben a keresztúton várta a boszorkányokat. Amint a hagyomány előírta, egy mogyorófavesszővel vont kör közepébe állt. A hiedelem szerint a kör - mágikus kör - vonalán nem tudnak átjutni a boszorkányok. A kincset - pénzt - adó boszorkányok helyett azonban egy száguldó szekér érkezett, amelynek a kerekei majdcsaknem halálra gázolták Péter gazdát. Tompa közvetlenül merített a néphagyományból. A diákéveket kivéve lényegében egész életében népi környezetben élt (bár az akkori Sárospatak is népi miliőnek tekinthető), valójában beleszületett a népi kultúrába, sajátja volt és annak elemeit természetszerűleg használta fel költeményeiben. Jelentős folklorisztikai adalékokat őriznek versei. Egy részük napjainkig fennmaradt, más részük már eltűnt a néphagyományból. A mai olvasó számára több költemény megértéséhez kiegészítő jegyzet szükséges. Az ördögszekérről c. vers története aligha lenne érthető a néphagyomány ismerete nélkül. Ördöggel vérszerződést kötő emberek, fejetlen lovakon száguldó gonosz szellemek, tüzes seprűs vén banya, vért adó tehén, szemmelvert gyermek, varázsvirág, mind-mind magyar - és európai - folklórmotívum. Hasonló hiedelmeket említsünk még: a kuvik halálmadár (Kuvik), a kakas hangjára a halottak visszatérnek a sírba (Temetői hangok), a szivárvány a tengerből szívja a vizet (Pogánykút), a vérfű zárat nyit (A kincskereső), a hetedik gyermek varázserejű, megtalálja a kincset (A fehér liliom menyegzője), nem szabad a kenyeret bal kézből venni: El ne vegyétek a kenyeret balkézből! Jégeső támad a keddi nevetésből; Ki csillagot lát meg déltájban az égen: Nem sokára meghal, de a menybe mégyen. (A fekete ember) 212