Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)
lyek éppen ilyen líraian és mély átéléssel tárják elénk a mindkettőjük által hőn szeretett Hortobágyot. A Hortobágyi életképek után Ecsedi életkép jellegű újabb gyűjteményt nem adott ki. Ilyen írói hajlamát a tudományosabb igényű útirajzokban, útleírásokban elégítette ki. Szívesen és gyakran utazott. Útjairól, a szerzett élményekről, tapasztalatokról rendszeresen írt a napilapokba. Két jelentősebb útjáról közreadott cikkeit egy-egy kötetbe állította össze. Köteteiben minden érdemlegesebb útibeszámolója integrálódott, s ezért számunkra ma már kevésbé fontosak a különben is alig hozzáférhető újságcikkek. Fontosak viszont könyvei, amelyekben a közreadott anyag érdekességén túl egyfajta írói szerkesztésmóddal is megismerkedhetünk. Ez a szerkesztésmód ismeretterjesztő célzatú, lényegre törő, összefogottságot igénylő. A bulgáriai útjáról a Bolgárok földjén (1929), a palesztinai utazásáról pedig Utazásom a szentföldön (1933) címmel jelentette meg útirajzait. Bulgáriai utazásai jelentős néprajzi eredményekkel jártak. Jelentésében így számol be kutatóútjáról: „1926. augusztus havában Bulgária és Törökország területén végeztem néprajzi megfigyeléseket. Megfigyeléseimet főleg a török fajta nép tanulmányozására irányítottam. Bejártam Bulgáriában Szófia, Ruszcsuk, Várna, Sumen, Philyipoly vidékeit, Törökországban Konstantinápolyt választottam központnak, úgy az európai részt, mint a kerület kis-ázsiai részén a jellegzetes falvakat. A magyarok nagy ősfoglalkozása, a pásztorkodás és a földművelés után kutattam a török népeknél. Megállapítottam, hogy az ősfoglalkozások primitívségét tekintve egyforma az európai és az ázsiai törököknél. A török paraszt még mindig egyszarvú primitív faekével szánt, borona)a primitív faráma. Szekérrel, szánkóval és hengerrel nyomtat. Csak elvétve látni Bulgáriában, hogy az ágyást lóval vagy ökörrel tapostatja. A gazdasági szerszáma a legkezdetlegesebb. A pásztorkodás főleg a juhászaira szorítkozik. A törökök pásztorkodása teljesen pusztai. A török pásztor éppen úgy nem tűri a fát, mint a magyar. A fák és bokrok fiatal hajtásait a juh és a kecske rágja le. A juhászok eszközei olyan primitívek, mint a mi pásztorainké. A jobb gazdaságok hordozható kunyhókat készítenek nekik deszkából. Megvan a cserély, gallyakból fonva, mint Kecskemét vidékén, az ágak a földbe csak beszurkálva, mint a fél századdal ezelőtt a Hortobágyon, eszköze csak pár darab és primitív. így a kampó is ugyanaz, mint nálunk, csak a 202