Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

mányos játék ismétlődött, s éppen a hely, a szituáció, a játszási körülmények sajátos volta miatt a rögtönzések, a soha meg nem ismételt improvizációs jelenetek, maszkos megjelenítések kerültek előtérbe. A munkatevékenység és a munkavégzések helye között is lényeges a különbség. A fonás - a példák túlnyomó többségében barátságos, kellemes, családias környezetben, lakó- vagy bútorozott szobában folyt. A résztvevők - ha nem is ünnepi - de mindenképpen tiszta, a szomszédolásra, látogatásra megfelelő ruhában, a napi egyéb munkatevékenység után megtisztálkodva jelentek meg. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy mindezek az emelkedettebb hangulatot önmagukban, formailag is előkészítették. Ez a közeg a színjátszásra, maszkos játékokra, jelenetek bemutatására kiválóan alkalmas volt. Voltaképpen egy magasabb szintű színjátszásra is adva voltak a feltételek. A fonóházi színjátszás ideálisnak nevezhető körülményeihez viszonyítottan más alkalmak nem nyújtottak hasonló feltételeket, s ezért nemcsak a játékok előadási színvonalában, kivitelezésében figyelhető meg a különbség, hanem a repertoáranyagban is, sőt némelykor a funkcióban is. A fonók jelentőségét a népi, közösségi életben, a folklorisztikai hagyományok megőrzésében és továbbadásában a kutatók egyaránt hangsúlyozzák. A példák többsége szerint a fonókat a mulatozások, az ivások, táncok, a „fajtalan", „buja" énekek, mesék s más megbotránkoztató „rosszaságok" miatt tiltották.

11 Hiába voltak azonban 11. Szendrey Zsigmond: Magyar népszokások a fonóban. Ethn., XXXIX. 1928. 147 kk. Az itt említett példákhoz további adalék a múlt század második feléből: nehezen mennek ki a szokásból az úgynevezett fonókák, melyek a legrégibb időtől fogva hasztalanul tiltatnak, a rokonfajta fosztókákkal együtt. Fő céljuk nem a munka, hanem a mulatság, mely pletykabeszédeken, illetlen dalokon kívül gyakran táncból és átöltözködött személyek kóborlásaiból áll". Zsilinszky Mihály: Szarvas város történelme és jelen viszonyainak leírása. Pest, 1872. 148. A Jászkun Kerület tiltó rendelkezéseiből, 1747: „aki a fonókat bé fogadgya 12. forint büntetése lészen, az iffijak peddiglen megkorbácsoltatnak..." 1796: „Azon Gazdák, akik tulajdon hajlékjokban fonó házat tartanak és oda legényeket gyülekezni megengedik, nemkülönben azokat is, akik Bort mérvén a Bor ivókat házoknál tartyák egy R. forintra büntettetni meghatároztatik". Szabó László: Faragott guzsalyok és rokkák Szolnok megyében. Kiállításvezető. Szolnok. 1982. 15. 188