Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

jelentett. Az első publikáció öröme és a nagytekintélyű tudós profeszszor, Györffy István buzdítása, aki maga mellé vette az egyetemre, egész életére meghatározta pályájának és munkásságának alakulását. Folklorisztikai kutatásaiban kezdettől fogva rendkívül fontos szerepet kap a népdal, a népzene. Első publikációjára is ez nyomta rá a bélyegét. Azokat a gyermekjátékokat közölte Domaházáról, amelyekhez dalok kapcsolódtak.

1 A nótás gyermekjátékok közül jó érzékkel választotta ki az archaikus dallamokat. A folklór terén voltaképpen autodidakta gyűjtő nagyszerű intuícióval rendelkezett a lényeges dolgok kiemelésére. Arra törekszik, hogy a barkó vidékre jellemző jegyeket megállapítsa. Ez arra mutat, hogy előzőleg más területeken is végzett megfigyeléseket. Bizonyítja ezt egyébként A magyar nép játékai c. kötete, amely nem sokkal első írása után, 1940-ben jelent meg. Anyagát egészen rövid idő alatt gyűjtötte Pest, Nógrád, Heves és Borsod megye falvaiból. Megfordult alföldi és dunántúli területeken is. A magyar nép játékai-t a nagyközönség számára állította össze. A cím nem fedi pontosan a tartalmat. A szép kivitelű könyvecske címe azt sugallja, hogy mindazok a játékok szerepelnek benne, amelyek a magyar falusi ember, a magyar parasztság életének különböző alkalmaihoz kapcsolódnak. Nem ilyen játékokat közöl, hanem kizárólag gyermekjátékokat, főleg társasjátékokat, amelyekben amint írja - „a magyar gyerek társas életének egy kis rejtett világa nyílik meg előttünk". Cél szerint „a magyar nemzeti játékok feltámasztására s az elidegenedett városi sport- és mozdulatművészet népi-nemzeti alapon való újjáteremtésére irányul".

2 A kritika kedvezően fogadta a kötetet. A szakkutatók kiemelik, hpgy a szerző a lányok és a fiúk játékait külön-külön elemezve megállapítja a közös motívumokat és az alkotóelemek között „figyelemre méltó párhuzamot von".

3 A játékváltozatok egy része korábbi gyűjteményekben is szerepel, azonban több olyan típus is felszínre került, amely Lajos Árpád kitűnő megfigyelésének köszönhető. A részletes leírásokat a bőséges fényképanyag jól illusztrálja. Ilyen 1. Nótás gyermekjátékok Domaházán. Ethn., XLVIII. 1937. 266-274. 2. A magyar nép játékai. Budapest, 1940. (136 p. 48 kép, 43 kazetta) 3. Ethn.. LI. 1940. 492. 184