Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

nevét, származását, vér rokonait, jelesebb tulajdonait elő sorolni, mint szinte némely helyen szokásban van, a rektor által versekbe foglalt búcsúztató is. Valamint a háztól a templomig, úgy a templomtól a sírig tartó menet alatt, a harangok folytonosan húzatnak, majd itt kevés szünet alatt a koporsó a közel állók nagy siránkozása között sírba tétetvén, ismét rá kezdi a rektor a hatásos éneket: „Már oda térek, honnan testem vettem Porrá kell lennem, mivel porból lettem stb." és az éneklő gyermekek, mint szinte a buzgóbb hívek által elő segélt ének, mindaddig mondatik, míg csak az utolsó kapa egyengetés is végbe nem ment. Megtörténvén ez is, előbb a rektor kíván békés nyugvást s majd egykor vidám feltámadást a boldogultnak, azután pedig a halottas ember kérve szót, nagyon czikornyás és épen ezért nagyon értetlen nyelven köszöni meg a tisztelgőknek a szomorú tisztesség tételt és hasonló tisztességes eltakarítást kívánván mindnyájoknak, meghívja az egész közönséget rövid ebéd vagy vacsorára. Ez alkalommal a jobb módúak hordó bort, egész marhát, juhot és tömérdek apró marhát szoktak a közönség rendelkezésére adni, s ezeknek fogyasztása közben, előbb a meghalt jelesebb tetteit, kedves tárgyait emlegetve, az idősebbeknek jól esik újra a „Te benned bíztunk" kedves dallamú éneket meg kezdeni, mely szent ének éneklése és poharazás közt némelyszer megesik, hogy egy némelyik világi dalt is kezd. Erre észre veszik magukat, hogy majd tovább mennek az elégnél és megköszönve a gazda jóakaratyát (jóakaratja) haza távoznak. 181