Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

ványokon, kéziratos könyvekben különböző változatokban a néphagyományban a 20. századig fennmaradt. Száz évvel ezelőtti ismeretét a Sárréten Osváth könyvének adata bizonyítja. Osváth Pál munkái becses adalékokat nyújtanak a helyi mondákról, török, tatár, kuruc és labanc vonatkozású egykor megtörtént, vagy megtörténni vélt eseményekről. Ilyeneket Osváth gyakran említ, s még az akkori szemléletre jellemző, hogy ezeket rendszerint hitelesnek is tekinti. így említi pl. Bessenyeiről azt a hagyományt, amely szerint Bessenyei testőr korában a császári udvarban a királynő testőrségét azzal tréfálta meg, hogy egy több mázsa súlyú réz oroszlánt a királynő ajtajába vitt, ahonnan azt 5-6 testőr sem bírta megmozdítani. Számos ilyen adoma került be Osváth könyvébe. Olykor ezek a falucsúf ólokkal vannak kapcsolatban. Elmondja pl., hogy a keresztesieket kutyaevéssel csúfolják és igaznak tartja azt az esetet, amely szerint Keresztesen lakodalom alkalmával egy kutyát sütöttek meg és azt a vendégekkel megetették. A falucsúfolók körébe tartozik a híres csökmői sárkányhúzás esete is, amelyet aligha volt tanácsos emlegetni a csökmőieknek. A história, amelyet egy nótárius versekbe szedett - s ezt teljes egészében közli Osváth - a folkloristák figyelmét felkeltette, s már számos közlemény foglalkozott vele. Nem kétséges, hogy az eddigi vizsgálatok ennek a históriának a Sárréttel kapcsolatos részletét felfedték. Azonban hangsúlyoznunk kell, hogy nem lokális esetről van szó, még akkor sem, ha annak nyomát a periratokban megtaláljuk. A Sárrét folklórjával foglalkozó kutatóknak ezt, a Sárréttel már kétségtelenül összefonódott históriát, a lényeget alkotó sárkányvesztést s más motívumot az európai folklór hasonló variánsaival kell összevetniük. Bél Mátyás is közöl hasonló esetet Hont megyéből, ahol egy Gelyó nevű egyén pontosan ugyanúgy szedte rá a szebelébieket, mint Csuba a csökmőieket. Mint megtörtént eseményt rögzítik a korabeli iratok. Nyilvánvaló, hogy a 16-18. században az efféle sárkányűzéssel kapcsolatos hiedelem széles körben ismeretes lehetett, s a csaló emberek az ebben rejlő lehetőséget számos helyen kihasználták. Eddigi ismereteink szerint a sárréti anyag a legismer171