Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

A hírvivő asszonyt szarkának vagy gyalogsátánnak nevezték. Amint szokáskutatóink arra rámutattak, a gyalogsátánnak az alföldi nép leánykérési szokásaiban rendkívül fontos szerepe volt. Ő közvetített a két fél között. Puhatolózott a lehetőségekről, az anyagiakról stb. Amikor a násznagy kérőbe ment, lényegében a gyalogsátán, mint afféle diplomata a békés fogadtatásra a terepet előkészítette. Régi szép kézfogói szokásként említhetjük meg, hogy a jegyajándék kicserélésekor pogácsát is kapott a jegyes. Mesei motívum: az élet útjára induló szerencsés útjának szimbóluma. Az együvétartozás érzését fejezte ki, hogy a jegyesek egy tányérból ettek a mestergerenda alatt. Száz év alatt a lakodalom napjának áthelyezését figyelhetjük meg. Osváth Pál idejében a lakodalmat szerdai napon tartották. Azt megelőzte vasárnap este a csigacsinálás, amely gyakran lakodalomhoz hasonló mulatsággal fejeződött be. Említésre méltó még Osváth lakodalmi leírásából az álmenyaszszony szerepe és a menyasszonytánc. A menyasszony kikérésekor nem a menyasszonyt adták ki a násznagynak, hanem női ruhába öltöztetett maszkírozott legényeket, vagy egy öregasszonyt vezettek elő a menyasszony helyett. Csak hosszas alkudozás után adták át a valódi menyasszonyt. E szokásban az Európa-szerte ismert FalscheBraut hagyománykörének emlékét találjuk meg. Az álmenyasszonynyal kapcsolatos szokás némely helyen még napjainkban is ismeretes 100 évvel ezelőtti funkcióval. Megváltozott azonban a menyasszonytánc szerepe. Osváth idejében a menyasszonytáncért kapott pénz a muzsikusokat illette. Javasolja Osváth Pál, hogy töröljék el a menyasszonytáncot, hiszen rettenetes munkát jelent a menyasszonynak minden jelenlévővel táncolni. Száz év múltán azt látjuk, hogy a menyasszonytánc nemhogy elmaradt volna, hanem még ugyancsak központi szerepet kapott, sőt funkciója is teljesen megváltozott. A 15-20 forintot hozó tánc komoly jelentőségű, s ma már senki sem gondol arra, hogy az összeg a muzsikusokat illeti. Az ifjúság társas életével kapcsolatban különböző játékokat említ Osváth Pál. Kár azonban, hogy néhány ma már alig gyűjthető hagyományt csak érint. így pl. szól a maskurásokrol, s mint akiket 168