Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)
varlója volt. Ilyen esetben a gazda a játék után leültette és megvendégelte őket. Előfordult olyan eset is, hogy a cselédlány a neki udvarló legénnyel megbeszélte, hogy hova teszi a kolbászt, szalonnát, amit azután az az alakoskodó társaival együtt a szűrük alá rejtve elvittek. A dramatikus játékokat két nagy csoportba sorolhatjuk aszerint, hogy az alakoskodók valamilyen állatot vagy embertípust jelenítenek-e meg. Békében a következő teriomorf maszkok ismeretesek: ló, kecske, medve és a madár-maszkok közül a kakas. Az antropomorf maszkok igen változatosak voltak. Felöltöztek csikósnak, gulyásnak, betyárnak, huszárnak, töröknek, bírónak, cigánynak, állapotos asszonynak és számos genre-figurának. Az állatalakoskodók közül elsőként említjük a lovat. A fent említett alkalmak bármelyikén bemutatásra kerülhetett. A lóalakításnak két formája volt ismeretes. Az első típus az, amelynél az állatmaszkot egy fából faragott lófej alkotja; s a ló és a lovas egy szereplő. A fából készített fejet valamilyen bőrrel, csikóbőrrel vagy nyúlbőrrel vonták be. Levágott disznónak vagy birkának a fülét erősítették rá. A szemet is igyekeztek élethűen alakítani. Előfordult, hogy a frissen vágott disznónak vagy juhnak a szemét öltötték a bőrhöz. A másik variáns szerint két legény előrehajolt; az első egy boton fazekat vagy tököt tartott, ez volt a ló feje. Szűrrel vagy pokróccal letakarták őket. A lovat alakító játékost, illetőleg játékosokat a ló gazdája egy kötőfékkel vezette a játék helyére. Az állatot megvételre kínálta. Folyton kiabálta, hogy eladó a lova, ki veszi meg, még egészen fiatal csikó. A jelenlévők nézegették, simogatták, tapogatták és bírálgatták. Kifogásolták, hogy nagy a feje, nem elég sima a szőre, sovány stb. A ló közben-közben nyerített, s meg-megrúgta az alkudozókat. Az alkudozás tartott egy darabig; végül a ló „megbokrosodott", ugrándozott, rúgkapált, a nők visítoztak, s nagy nevetés, derültség közepette a ló kivágtatott a helyiségből. A szereplő, illetőleg a játékosok odakint a kellékektől megszabadulva visszamentek. Lakodalomban, disznótorban megvendégelték őket, egyéb alkalmakkor a jelenlévőkkel együtt szórakoztak tovább. Hasonlóan népszerű volt a kecskealakoskodás. A kecskefejet általában fából készítették, akárcsak a lómaszkot. Egy levágott kos 159